VI. Az osztályközösség megismerése

Az iskolai csoportok sajátosságai

Az iskolai csoportok a nevelési oktatási folyamat során egyfajta pszichológiai egységként funkcionálnak. Érvényesek rájuk a csoport pszichológiai definíciójának alapelemei (vö. Szabó, 2002), miszerint:

Létszámukat tekintve az iskolai csoportok:

• többnyire kis csoportok (pl. az osztályközösség kb. 25 főig),
• ezeken belül szerveződnek alcsoportok (pl. egy szakkör tagjai) és párok (barátok).

Kialakulásuk módját tekintve lehetnek: :

• formálisak (pl. osztály, tantestület) és informálisak (baráti kapcsolatok).

Szerepek

A tanulók (azaz a csoporttagok) különböző szociális státuszt, funkciót, azaz szerepet töltenek be a csoportban. Ezeket a szerepeket a csoporttagok vagy önként vállalják, vagy a csoportvezető jelöli ki, vagy a csoport működése hozza létre.  Az alábbiakban Szabó (2002) tanulmánya alapján bemutatunk két tipikusnak mondható szerepet.

„Mókamester”

Ezt a szerepet rendszerint az osztály olyan tagja ölti magára, aki azt tapasztalja, hogy intellektuális teljesítményével nem tud kimagaslani az osztályból. Viselkedésével azt sugallja, hogy ő tulajdonképpen egy „laza figura”, akit nem is érdekel a tanulás. Ebben a szerepben a tanuló nagy népszerűségnek örvend, ugyanakkor viccelődő stílusban ki tudja fejezni kritikáit és ellenérzéseit is. A népszerűség ára gyakran az, hogy amikor bajba kerülnek, nem veszik őket komolyan, sőt gyakran lesznek nevetség tárgyai!

„Bűnbak”

Ennek a szerepnek a birtoklása az előbb ismertetett mókamesterével szemben, nem önként, egyénileg választott (Mérei, 1996). Sokkal inkább az adott csoport működésmódjában található nehézségekről árulkodik. A bűnbakképzés tulajdonképpen a csoport egy elhárító mechanizmusa. A csoport valamilyen nehézségért, hibáért, kellemetlenségért egy vagy több csoporttagot tesz felelőssé (Szabó, 2002). A csoport vezetésének fontos, de egyáltalán nem könnyű feladata egyrészt minél előbb felismerni az adott csoportban a konkrét bűnbakképzési jelenség valódi okait (például, ha egy tanár pártfogásba veszi az igazságtalanul megbélyegzett tanulót, akár tovább is ronthat a társaival kapcsolatos helyzetén), másrészt segíteni a csoportot a problémák megoldására konstruktívan ható stratégiák kidolgozásában.

Normák az iskolában

Pedagógusként az iskolában fontos segítenünk, hogy a csoport kielégítse a tanuló társas szükségleteit (ld. bővebben a VII. fejezetben, a szubkultúrákhoz tartozás megerősítő ereje). Azok a gyerekek esetében, akik jól érzik magukat az iskolai kapcsolatokban, könnyebb elérni, hogy betartsák az iskola szabályait, normáit. Az iskolai csoportok működését írott és íratlan szabályok biztosítják azzal, hogy előírnak bizonyos viselkedésformákat, másokat pedig nemkívánatosnak minősítenek. Írott (explicit) szabályrendszert alkot az iskola házirendje, íratlan (implicit) szabály például, hogy segítünk a társainknak, a hiányzásból származó elmaradást bepótolni.

Ezt a komplex normarendszert részben a csoport vezető egyéniségei (pl. az osztályfőnök, mint formális vezető illetve a csoporttagok által kijelölt informális vezető(k)) határozzák meg, de kialakulásukban fontos szerepe van a csoport előtörténetének, és a tagok más csoportokból (pl. családból) magukkal hozott normáinak is. Abban az esetben, ha a csoporttagokat sikerül mozgósítani a szabályalkotási folyamat során, könnyebben betartják később a maguk által létrehozott szabályokat, kevesebb szabályszegésből fakadó konfliktusra számíthatunk (vö. Szabó, 2002). A csoporttagok többsége szankcionálja a normaszegő viselkedést. A normakövetés és betartatás mentén kirajzolódik, hogy az osztály - mint csoport- meghatározó szocializációs közeg.

Az osztályon belüli társas kapcsolatok struktúrájának vizsgálata

Az emberi kapcsolatok általában, a jelen tananyag keretei között kitüntetett szerepet kapó osztályközösségen belül kialakuló kapcsolatok markáns környezet- és személyiségformáló hatással és azáltal motivációs értékkel is bírnak. Elöljáróban, általánosságban elmondható, hogy egy osztály (tanulócsoport) zárkózottabb, visszahúzódóbb tanulói azáltal, hogy nehezebben nyitnak környezetük felé, nehezebben teremtenek kapcsolatokat társaikkal; míg a nyitottabb, jobb kommunikációs készségekkel rendelkező társaik számára nem okoz jelentős gondot egy új kapcsolat kialakítása, és ehhez kapcsolódóan egy társas helyzethez kötődő új, ismeretlen helyzet megoldása.

A szociometria

Az osztályon - mint csoporton - belül kialakult társas kapcsolatok struktúrájának vizsgálatához széles körben elterjedt a szociometria módszere. A szociometria fogalmának körvonalazása Jakob Lévy Moreno (1934, áttekinti Mérei, 1996) nevéhez fűződik. A szociometria módszere a csoporttagok közötti rokonszenvi és ellenszenvi viszonyok feltérképezése által és a csoportok belső struktúrájának alkalmazására alkalmazott eljárás, amely alkalmas egy (tanuló)csoport szerkezetének mélyreható vizsgálatára. Mérei Ferenc többszempontú szociometria módszere alapján kialakított vizsgálati eszköz segítségével átlátható képet kaphatunk, egy adott csoporton belül a társas kapcsolatok mennyiségi és strukturális jellegzetességeiről, szerkezetéről, ami egy osztályfőnök számára különleges jelentőséggel bírhat (pl. egy osztálykirándulás megszervezésében). A többszempontú szociometria sajátossága, hogy a rokonszenvi választásokon túl, tartalmaz még bizonyos csoportfunkciókra, személyiségvonásokra és népszerűségre vonatkozó kérdéseket is.

A szociometriai vizsgálatok során

-          a szerkezeti mutatók

-          a kölcsönösségi táblázat

-          a gyakorisági táblázat,

-          a szociogram segítségével

képet kaphatunk arról, hogy az adott osztályközösségben ki jut központi szerephez, és kik lehetnek azok, a tanulók, akiket az osztályban előnytelen helyzetbe kényszerülnek, és ezáltal a tanulócsoport társas mezejében a perifériára szorulnak.

A szociometria eredményét többnyire a szociogram grafikus ábrázolásmódja segítségével jelenítjük meg. A szociometriai kérdőív rokonszenvi kérdéseire adott válaszokra építve kirajzolt szociogram segítségével vizuálisan is megjeleníthető az osztály kapcsolati- hálózati térképe. A szociometria elemzésében jártas tanár, a grafikusan megjelenített válaszok alapján arról is megbizonyosodhat, hogy az adott csoporton belül ki van központi, ún. „sztár” szerepben, illetve ki/kik „elszigetelt, elutasított vagy elhanyagolt” szerepben.

Az iskolai csoportokban elfoglalt szociometriai státusz meghatározói (Dörnyei, 1992 nyomán) 

A valamilyen kiemelkedő képességgel esetleg különleges tulajdonsággal rendelkező tanulók, gyakran kerülnek a szociometriai hálózat középpontjába.

A perifériára szorult tanulók előnyös tulajdonságait előtérbe helyező közösségfejlesztő munkát követően, a munka hatékonyságának érzékeny jelzője lehet egy ismételt szociometriai vizsgálat eredménye. Mivel látványossá tehet, hogy a csoportnak, és ezen belül egyes tanulóknak mennyire sikerült megbírózni, a közös csoportnorma formálásának lehetőségeivel és gátjaival.

További szakirodalom: http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tkt/szocialpszichologia/ch09s03.html