I. Bevezetés. A pedagógiai, pszichológiai módszerek alkalmazásának módszertani sajátosságai és a tanulók viselkedésének értékelési szempontjai

A tanulók személyiségének megismerése elengedhetetlen feltétele a tanulók nevelésének, a számukra ideális nevelési módok, eszközök kiválasztásának. A pedagógusok a nevelési folyamat során folyamatosan képet alkotnak a tanulókról, azonban adódhatnak olyan helyzetek (pl. pályaválasztás előkészítése, tehetséggondozás, osztályfőnökváltás, osztályon belüli konfliktushelyzetek), amikor az információk gyűjtéséhez nem elég a tanulók órán mutatott viselkedésének megfigyelése, hanem szükségessé válhat mélyebb megismerést lehetővé tevő pszichológiai módszerek alkalmazása. A tananyagban ajánlott kérdőívek, tesztek használata pszichológusi képzettséget nem igényel, a pedagógusok által is alkalmazhatók.

A megfelelő képzési, nevelési cél megvalósításához a tanulók komplex megismerése szükséges, ami nem nélkülözheti sem képességük, sem személyiségük sajátosságainak feltérképezését. A tanulók fejlesztéséhez információkat gyűjthetünk a gyermek kognitív képességeiről (gondolkodás, kreativitás, memória-, figyelmi funkciók), de tájékozódhatunk motivációs sajátosságairól, tanulási szokásairól, érdeklődési köréről, pályaelképzeléseiről, jövőorientációjáról. Az iskolai teljesítményt a tanulók érzelmi állapota is jelentősen befolyásolja, így fontos lehet megismernünk, hogy a teljesítményhelyzeteket, vizsgahelyzeteket hogyan éli meg. Fontos látnunk a diákok iskolai közösségben elfoglalt pozícióját, társas kapcsolatait, iskolai kötődését. Adott esetben – kellő etikai megfontolások mellett érdemes képet kapnunk családi körülményeiről, szociális helyzetéről, szülei nevelési szokásai helyett.

Ha a pedagógus bármelyik terület irányában tájékozódni akar, Kiss István és Balogh László (2004) ehhez az alábbi 6 lépést javasolja:

• problémafelvetés
• tájékozódás (ami jelentheti a korábbi pszichológiai, pedagógiai ismeretek felelevenítését is (!), előzetes tájékozódást a körülményekről, pl. idői feltételek megismerése, lehetőségek, bevonható kollégák vagy szakemberek köre)
• módszer- és eszköz kiválasztása (A tananyag XII. fejezetében közölt kérdőívek pszichológiai végzettség nélkül is használhatók és értelmezhetők. A pedagógusok, különös tekintettel az osztályfőnök feladataira a tanulók segítéséhez nem nélkülözhetik a tanulók minél szélesebb, akár az iskolán kívüli életéről szóló információkat. Megjegyezzük ugyanakkor, hogy a diákokról való tájékozódás előtt, különösen, ha az érinti a tanulók családi, iskolán kívüli életét, fontos a szülők tájékoztatása és azok beleegyezése. A diákokról szerzett információk kezelése bizalmas, csak az adatvédelmi előírásoknak megfelelően történhet!)
• vizsgálat végrehajtása
• kiértékelés, összefüggések keresése (Az adatok értelmezése megkívánja az előzetes pszichológiai ismereteket, melyek értelmezési keretet adnak. A pedagógusnak képesnek kell lennie a kapott adatokat a pedagógiai folyamatra vonatkoztatni.)
• az eredmények függvényében a további pedagógiai feladatok meghatározása vagy ha a pedagógus kompetencián túlmutató feladatok válnak szükségessé, a megfelelő szakember bevonása, ebben a folyamatban különösen jelentős a pedagógus önreflexiós készsége.

A tanulók megismeréséhez a következő módszerek nyújthatnak segítséget: megfigyelés; kérdőívek, attitűdskálák; a diákok önmagukról és teljesítményükről adott értékelése; interjú, exploráció, fejlődéstörténet megismerése; társas kapcsolatrendszer feltérképezése (Kiss és Balogh, 2004).

• megfigyelés (a diákok tanórán és tanórán kívüli megfigyelése) A megfigyelés során előre meghatározott szempontrendszer segítségével írhatjuk le a tanuló/k viselkedését.

• kérdőívek, attitűdskálák Standardizált, tehát bemért, kipróbált, értékelési kritériumrendszerrel rendelkező kérdőívek, skálákat használhatunk, melyek irányulhatnak képességre vagy valamilyen személyiségtulajdonságra. Az eredmények értelmezésénél lehetőségünk van a tanuló korosztályához viszonyítani. Az átlagtól való eltérések hívhatják fel figyelmünket a tanuló személyiségének vagy képességeinek erősségeire vagy fejlesztendő területeire. 

• a diákok önmagukról és teljesítményükről adott értékelése A valós, hiteles eredmények eléréséhez lényeges, hogy ismertessük a vizsgálóeljárás alkalmazásának célját, s a diákkal biztonságos, bizalmon alapuló kapcsolatot alakítsunk ki. A módszer által a diákok személyiségfejlődésükhöz szükséges önreflexiós képességét is fejleszteni tudjuk.

• interjú, exploráció, fejlődéstörténet megismerése Az interjú, olyan célzott beszélgetés, amely meghatározott információk gyűjtésére szolgál. A félig strukturált interjúban a témák és a kérdéskörök kötöttek, a strukturált interjúban előre meghatározott az irányvonal, a kérdések sorrendje. Az exploráció során a diák életkörülményeinek, társas kapcsolatainak megismerése történik, míg a fejlődéstörténet a teljes előzetes fejlődési folyamat részletes feltárását jelenti (Kiss és Balogh, 2004).

• társas kapcsolatrendszer feltérképezése A tanulók életének igen jelentős része az iskolai közösségben, kortársak között zajlik, ezért is nyújthat jelentős információt, ha közösségi pozíciójukról, társas kapcsolataikról is tájékozódni tudunk. Erre a célra alkalmas a szociometria módszere, mely a tananyagban bővebben is ismertetésre kerül.

A felsorolt eszközök adott esetben egymással kombinálhatók, a külön-külön szerzett információk jól kiegészíthetik, erősíthetik egymást, vagy ellentmondást tapasztalva újabb kérdésekre világíthatnak rá.

A gyermekek teljesítményének, viselkedésének értékelése

A tanuló iskolai teljesítményét kognitív képességei és megfelelő szintű adaptációs képességei biztosítják. Adaptációs képességek alatt a gyermek önállóságát, figyelmi funkcióinak érettségét, munkaszervezését, együttműködési készségeit, teljesítménymotivációját értjük, mely képességek adottságainak manifesztálását teszik lehetővé.

A gyermek képességeinek alakulását öröklött és külső, környezeti tényezők egyaránt befolyásolhatják. Környezeti tényezők alatt a legjelentősebbek a családi hatások, a másodlagos szocializációs hatások (iskola, barátok, kortársak) és az életmód, életstílus hatása (Felleginé, 2004). Az öröklött tényezők a környezeti hatásokkal kölcsönhatásban határozzák meg gyermekek fejlődésének alakulását. A környezeti hatások ilyen módon segíthetik, de akadályozhatják is az öröklött adottságok kibontakozását. A gyermekek adottságainak és környezeti körülményeinek hatására a gyermekek fejlődésmenete nagyon különböző lehet, az egyes funkciók érése, készségek kialakulása bár jellemzően köthető egy adott életkori időszakhoz, mégis nagy eltérőséget mutathat. Az iskolakészültség elérése például egyes gyerekek esetében akár egy év korkülönbséget is mutathat, így az első osztályban nem ritkán együtt ülhetnek a 6. életévüket alig betöltött gyerekek a 7 éves osztálytársaikkal. A fejlődési normák széles határok között mozoghatnak, ugyanakkor mégis figyelmeztető jel lehet, ha egy fejlődési szakasz túlságosan megnyúlik, vagy másképpen zajlik le, mint a gyermek kortársainak többségénél (Vajda, 2005).

A különböző funkciók eltérő színvonala okozhat a gyermek iskolai alkalmazkodásában nehézségeket, melyeknek egy része a pedagógiai folyamatban jól kezelhető, míg más már komoly problémát eredményezhet. A probléma definiálása ugyanakkor nagyon szubjektív, megítélése nagyban függ a közösségi normáktól, az iskola kultúrájától, a pedagógus személyiségétől, felkészültségétől. Pedagógiai értelmezésben az átlagtól eltérő viselkedés a problémás viselkedés (Felleginé, 2004). Zsidi (1997; idézi Felleginé, 2004) meghatározása szerint a probléma egy adott szociális közegben és életkorban elfogadott magatartástól való eltérés. A gyermek viselkedésének megítélésében tehát figyelembe kell vennünk, mind a fejlődési, mind a közösség - beleértve a család által szabott normákat is. A problémás viselkedés meghatározása, avagy mi a nem „normális”, ugyanakkor komoly etikai dilemmákat is hordoz (Ranschburg, 1998).

Ideális esetben a gyermek képes az életkorához illeszkedő elvárásokkal megküzdeni. Felleginé (2004; 483. o.) meghatározásában „azt a gyermeket tekinthetjük problémásnak, akivel szemben az élethelyzet nem támaszt fokozottabb követelményeket az adott életkorban elvárhatóhoz képest, és mégis tartósan hiányos az alkalmazkodása, vagy nem tud megfelelni az adott szabályoknak, elvárásoknak”.

Az elvárásokkal való sikertelen megküzdés valamilyen tünetben fog megnyilvánulni. A tünetek megnyilvánulhatnak teljesítményelmaradásban, magatartási problémában (pl. verekedés, bohóckodás, visszahúzódás, körömrágás), de testi tünetekben is (hasfájás, dadogás, bepisilés). A tünetek maguk is mutatnak életkori jellegzetességeket. (Pl. „iskolafóbia” az alsó tagozatos gyermekekre jellemző, éjszakai bevizelés kiskamasz korig húzódhat, verekedés jellemzően 12-13 éves korig gyakori, középiskolában már kevésbé találkozunk vele). A tananyagban a serdülőkor jellegzetes tüneteivel külön is foglalkozunk. 

A viselkedés megítélésében fontos kritérium a zavaró magatartás tartóssága. Egy megváltozott élethelyzet eredményezhet átmeneti alkalmazkodási nehézséget, de a hónapokon keresztül tapasztalható viselkedés rendezésében már szükségszerű szakember bevonása.

A gyermek viselkedésének megítélése nagy körültekintést, a körülmények, a gyermek adottságainak alapos értékelését igényli. A gyermekkel közvetlenül a pedagógus találkozik, ezért a felismerés, a jelzés a pedagógus felelőssége. A tanulók teljesítményének értékelésében ugyanakkor a pedagógusok segítségére lehetnek az iskolában dolgozó fejlesztőpedagógus, gyógypedagógus kollégák, szerencsés esetben elérhető iskolapszichológus is.

„Az iskolapszichológus olyan pszichológiai képzettséggel rendelkező szakember, aki szaktudományának ismereteit az iskola szervezeti keretei között az iskola által felvetett problémákra alkalmazza úgy, hogy ezzel együtt szakmai autonómiáját érvényesíti.”  (Porkolábné és Szitó, 2005) Az iskolapszichológus munkájának alapvető célja, hogy szaktudásával segítse az iskola nevelő-oktató munkáját. A gyermek viselkedésének értelmezésében a pszichológia tudományának ismereteivel és tapasztalataival differenciálhatja a pedagógus meglátásait.

Az iskolapszichológus segítséget adhat a tanulási nehézségek, beilleszkedési problémák megelőzésében, korai jelzésében. Részt vehet a tehetséggondozás, a pályaorientáció feladataiban, segíthet az osztályközösség építésében, az osztályfőnök munkájának segítésében. A tanulók számára egyéni és csoportos tanácsadást vagy készségfejlesztő tréningeket tarthat. A pedagógusok munkáját óralátogatásokkal, hospitálással, konzultációval segíti. Egy adott probléma esetén a pedagógus és a pszichológus együttesen dolgozhatnak ki stratégiát a gyermek iskolai nevelésében, melybe adott esetben a gyermekért minden felelős felnőtt: a szülők és a gyermeket tanító pedagógusok bevonása egyaránt szükséges lehet.

Ha az iskolai kereteken túlmutat a problémakezelés lehetősége, más segítő intézmények (pedagógiai szakszolgálatok, gyermekjóléti intézmények) közreműködése válhat szükségessé.