A tanulási zavarral küzdő tanulók fejlesztése

Amennyiben a pedagógusok valamelyik tanítványuknál a tanulási nehézségek jeleit észlelik, érdemes szakember segítségét kérni. A pedagógiai szakszolgálatok feladata a tanulási zavarok szűrése, a kiszűrt gyermekek preventív támogatása, iskolai tanulmányaik során a tanulók iskolai készségeinek szakszerű fejlesztése, az őt tanító pedagógusok szakmai segítése.

A tanulási zavar előjelei már óvodáskorban megmutatkozhatnak, ha az óvónők felfigyelnek rá, tapasztalataikat a pedagógiai szakszolgálatok gyógypedagógus és pszichológus kollégái kontrollálhatják. Az óvoda az iskolai készségek fejlődése szempontjából nagyon jelentős időszak, mert 3-6 éves korra esik a szenzomotoros funkciók szenzitív periódusa. Az óvodáskorban és a kisiskoláskor elején az érzékelés és mozgás finom összerendezése zajlik (Gyarmathy, 2009). Ha a részképességekben történt lemaradás már ekkor azonosítható, fejlesztőpedagógus, gyógypedagógus segítségével, célzott, különböző neuro- és szenzomotoros szemléletű fejlesztőgyakorlatok, játékok segítségével a lemaradás jó eséllyel korrigálható. Általános szempont, hogy elsősorban a motoros és a percepciós képességeket kell fejleszteni, s az alacsonyabb szintek erősítésével hathatunk pozitívan a magasabbrendű funkciókra (Porkolábné, 1988). Amennyiben csak az iskolában derül ki a gyermek nehézsége, a fejlesztés az írás, olvasás és számolás előkészítését célozza meg, de emellett a báziskészségek megfelelő szintre emelése jelenti a terápiát. A korrekciós fejlesztő munka során a tanuláshoz szükséges pszichikus funkciók fejlesztése, a kiesett, sérült funkciók korrekciója vagy pótlása történik. Minél később derül fény a tanuló tanulási problémájára, a korrekció egyre nehezebb, mivel az idegrendszer képlékenysége csökken, az adott, nem kellően érett képességek szenzitív időszakától egyre távolabb kerülünk (Gyarmathy, 2009).

A tanulási nehézséggel, zavarral küzdő tanuló számára az iskola egyéni, pedagógiai fejlesztést biztosít, melyet fejlesztőpedagógus, gyógypedagógus kolléga végez. Az egyéni foglalkozások mellett a fejlesztő munkának az osztálytermi folyamatokra, az órai ismeretátadási folyamatokra is ki kell terjednie. A tanulási nehézséggel küzdő tanulók korrekciójában az egyéni fejlesztés mellett a tanítási órákon megvalósított differenciálás a fejlesztőpedagógus és a gyermeket tanító pedagógusok szoros együttműködését igényli. A tanulási nehézséggel küzdő tanulók lassabban érnek, lassabban tanulnak, de fontos lenne, hogy az óra követésében ne szenvedjenek hátrányt. Montgomery (1990, idézi Balogh, 2006) az alábbiakat javasolja az óra menetére vonatkozóan: Az órán a tanuló cselekvése álljon a középpontban. A fogalmak bevezetése legyen tevékenység-központú, élmény és tapasztalat feldolgozásával kezdjék az órát, s ne absztrakt szinten játszódjon le a fogalmak ismertetése, ahol a tehetségesebb tanulók előnyt élvezhetnek. A tanulási nehézséggel küzdő tanulóknál különösen fontos a helyes tanulási készségek kialakítása és a tanítási óra szervezése. Tekintettel kell lenni arra, hogy a tanulási nehézséggel küzdő tanulót zavarhatja a figyelem tartásában és a feladat megoldása során a sokféle inger, s az osztályterem elrendezésében ezt érdemes figyelembe venni. Fontos, hogy a tanulók figyelmüket minél könnyebben a tanárra irányíthassák, s ők is tanár figyelmének központjában lehessenek. Az egyéni odafigyelés növelheti a gyerek koncentrálását és erőfeszítését. 

1. Vegyünk fel szemkontaktust a gyerekkel, mielőtt szólunk hozzá. Egyszerre minél kevesebb utasítást adjunk, és azokat írjuk fel a táblára, írásvetítőre vagy papírra.
2. Hagyjuk a gyereket, hogy megfigyeljen másokat, mielőtt az új feladattal megpróbálkozik.
3. Kerüljük el az időre mért feladatokat, dolgozatokat, versenyeztetést. Inkább saját rekordjait próbálja megdönteni otthon vagy egyéni foglalkozáson.
4. Lehetőleg szóban mérjük fel tudását, és képességeit az átlagosakhoz és a hozzá hasonló nehézségekkel küzdő tanulókhoz viszonyítsuk.
5. Tartsuk közelünkben, az elterelő zajoktól távol a gyereket, biztosítsunk nyugodt helyet munkájához.
6. Szoktassuk rá emlékeztető listák készítésére elkerülendő az elfelejtésekből adódó problémákat.
7. Kerüljük a nyers memorizálást, inkább összefüggéseket tanítsunk.
8. Használjunk gyakran humort a kommunikációban.
9. Engedjük, hogy felfedezze saját problémamegoldó módszereit. Adhatunk nehezebb elvonatkoztatást kívánó feladatokat még akkor is, ha más típusú egyszerűbb, feladatokkal nem boldogult.
10. Az anyag keltse fel érdeklődését, esetleg saját szabadidős, otthoni tevékenységéhez kapcsolódjon.
11. Használjunk vizuális és kézzel megfogható, tapintható anyagokat, eszközöket.
12. Segítsük kompenzációs eszközökkel és technikákkal - helyesírási kéziszótár, írógép vagy szövegszerkesztő használata, számológép, esetleg szorobán, magnó a leckék megtanulásához, vizualizációs technikák és egyéb emlékezetfejlesztés, számolás előtt becsléssel állapítsa meg az eredményt, stb.
13. Koncentráljunk erősségeire, találjuk meg a sikeres területeit gyenge pontjai helyett. Ezeknek a nehézségeknek a korrekciója a 9. éven túl egyre kevésbé hatásos ismétlési gyakorlatokkal. Az unalmas feladatok ráadásul igen kellemetlen élményt jelentenek a gyereknek, elfordíthatják a foglalkozásoktól.
14. Biztosítsuk a gyereket arról, hogy nehézségein túl fog jutni. Mondjuk el, hogy nagyon sok felnőtt sikeresen kompenzálja ilyen jellegű problémáit.
15. Mutassunk be alkotókat, olyan felnőtteket, akik az övéhez hasonló hátránnyal sikeresekké váltak. Lehet, hogy mindjárt a családjában találunk ilyet.

(Forrás: http://www.diszlexia.hu/Tehtan.htm)

A tanulási folyamatban minden tanuló számára fontos a hatékony tanulási stratégiák kialakítása. A tanulási zavarral küzdő fiatalok esetében a megfelelő tanulási technikák, módszerek, szokások ismerete és alkalmazása a tanulási képességek kibontakoztatásának fontos tényezői. A hagyományos eszközökön túl a digitális eszközök használata új lehetőségeket nyit meg a gyermekek fejlesztésében. A fejlesztésben (v.ö.: a tanulási zavarokat magyarázó neuropszichológiai, perceptuomotoros elméletek, a lateralitás nehézségeire hivatkozó megközelítések) jótékony hatásúak a két félteke integrációját igénylő feladatok, amelyre alkalmasak lehetnek hagyományos, kétkezi feladatok, mozgásos gyakorlatok, táblás stratégiai játékok. Az eszköztár bővítéséhez újabb lehetőséget kínálnak a digitális, multimédiás technikák is (Gyarmathy, 2011).

A tanítási folyamatban lehetővé kell tenni az egyéni differenciálás alkalmazását. A pedagógus korrekciós munkájához fontos segítséget nyújthat a gyermeket egyénileg fejlesztő (gyógy)pedagógussal való szoros együttműködés, közös fejlesztési stratégiák kialakítása és a gyermek fejlődésének folyamatos nyomon követése.

A 2011. évi köznevelési törvény a különleges bánásmódot igénylő gyermekek számára biztosítja azt a jogot, mely szerint állapotuknak megfelelő ellátásban, pedagógiai, gyógypedagógiai ellátásban, vagy fejlesztő foglalkozásban részesüljenek. A különleges bánásmódot igénylő gyermekek közé sorolja a sajátos nevelési igényű (sni) és a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel (btmn) küzdő tanulók körét. Mindkét kifejezés gyűjtőfogalom, s nem diagnosztikus kategória, megállapításukra a pedagógiai szakszolgálatokon belül működő szakértői bizottságok jogosultak. A gyermeket nevelő intézményeknek a tanulók számára a különleges bánásmódnak megfelelő ellátást a szakértői bizottságok szakértői véleményében foglaltak szerint kell biztosítaniuk. 

forrás: http://www.freeimages.com/photo/420824

A 2011. köznevelési törvény 4. § 25. pontjának meghatározása alapján: sajátos nevelési igényű gyermek, tanuló: az a különleges bánásmódot igénylő gyermek, tanuló, aki a szakértői bizottság szakérői véleménye alapján mozgásszervi, érzékszervi, értelmi vagy beszédfogyatékos, több fogyatékosság együttes előfordulása esetén halmozottan fogyatékos, autizmus spektrum zavarral vagy egyéb pszichés fejlődési zavarral (súlyos tanulási, figyelem- vagy magatartásszabályozási zavarral) küzd.

A köznevelési törvény (2011. 4. § 3.) meghatározása alapján: beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő gyermek, tanuló: az a különleges bánásmódot igénylő gyermek, tanuló, aki a szakértői bizottság szakértői véleménye alapján az életkorához viszonyítottan jelentősen alulteljesít, társas kapcsolati problémákkal, tanulási, magatartásszabályozási hiányosságokkal küzd, közösségbe való beilleszkedése, továbbá személyiségfejlődése nehezített vagy sajátos tendenciákat mutat, de nem minősül sajátos nevelési igényűnek.