IV. A tehetséges tanuló azonosítása és fejlesztési gyakorlata, lehetőségei
A fejezet célja
A hallgató képes a tehetséges gyermek felismerésére, azonosítására. Ismeri a tehetséges tanulók sajátos személyiségtulajdonságait és képes nagyobb toleranciával kezelni speciális igényeiket, megvalósítani az egyéni bánásmód elvárásait. A hallgató képes a fejlesztés irányainak megértésére és tervezésére, tehetségprogramokban való részvételre, együttműködésre a szülővel, a gyermeket nevelő kollégákkal és egyéb szakmai segítőkkel. Képes saját pedagógus kompetenciáinak területén a fejlődési irányának felismerésére.
A tehetség alatt egy olyan ”komplex, nem egységesen definiálható tulajdonságcsoportot írunk le, amely legáltalánosabban valamely, társadalmilag hasznos tevékenységnek az átlagosnál magasabb színvonalú elvégzésére tesz képessé” (Herskovits, 2005). „A tehetség nem egyszerűen a képességek kiemelkedő volta, hanem sajátos attitűd és viszonyulás, amelynek alapja, a kiemelkedő teljesítményhez vezető szokásostól eltérő észlelést és reakciómódot adó különleges idegrendszer.” (Gyarmathy, 2010; 221. o.).
A 2011. évi köznevelési törvény a kiemelt figyelmet igénylő tanulók körébe emeli a tehetséges gyermekeket, fiatalokat, elismerve azt, hogy a nevelési folyamatban a hátrányos helyzetű, a tanulási nehézséggel/zavarral küzdő tanulók mellett a kiemelt képességű, tehetséges gyermekek is egyéni adottságokkal rendelkeznek, ebből fakadóan sajátos szükségleteiknek és adottságaiknak megfelelő bánásmód igényelnek.
A tehetséges gyermekek azonosítása és fejlesztése egyre nagyobb jelentőséget nyer az iskolai nevelés folyamatában, s a pedagógusoktól is felkészültséget követel. A tehetség óriási érték, kibontakoztatása társadalmi, gazdasági jelentőségű. Az általános iskolák, középiskolák egyre nagyobb számban vállalják fel a tehetséges gyermekek gondozásának, fejlesztésének feladatát és kapcsolódnak be országos szintű szakmai kezdeményezésekbe, programokba.