VII. Beilleszkedési-magatartási nehézséggel küzdő tanulók

Saját iskolaéveinkre visszagondolván, bizonyára valamennyiünknek vannak emlékei olyan tanulókról, akikről azt tapasztaltuk, hogy nem tud megfelelni az iskolai elvárások rendszerének és az együttműködési folyamatok során az osztály perifériájára került, érzékeltük, hogy más, mint a legtöbben, időnként kifejezetten furcsán, a többségtől eltérően viselkedett.

Minden tanulónak lehetnek olyan időszakai, amikor nehézséget jelent számára az osztályközösségben való működés, csak nehezen vagy egyáltalán nem tud részt venni a közösség életében. Találkozhatunk azzal is, hogy egy diák nehezen tud szót érteni kortársaival vagy nevelőivel, tanáraival és ennél fogva egyedül, magányosnak és/vagy kirekesztettnek érzi magát. Személyiségünk egészséges fejlődéséhez szükséges feltételeit áttekintve, általánosságban alaptételként leszögezhetjük, hogy azokban az esetekben, amikor az egyén egészséges fejlődéséhez szükséges külső és/vagy belső feltételrendszer csorbát szenved, illetőleg az esetleges károsító bio-pszicho-szociális tényezők tartósan jelen vannak a tanuló életében vagy életének egy bizonyos szakaszában, nagy a valószínűsége annak, hogy az iskolai jelenléte is hosszabb időre nehézségekkel telítődik (Felleginé, 2004). 

A tanuló iskolai viselkedésére is kihatnak a családban zajló apróbb-nagyobb horderejű változások: akár a testvérszületés, a szülői kapcsolat megromlása, válás, súlyos vagy annak vélt betegség, a szeretett személy elvesztése, gyász stb. Az imént felsorolt és ehhez hasonló családi történések próbára teszik a tanuló megküzdési stratégiáit, megkérdőjelezhetik a támogató rendszer biztonságát. A kihívásokkal teli élethelyzetekben megtapasztalt bizonytalanságérzés hosszabb-rövidebb időre megnehezítik és meg is változtathatják a korábban jól alkalmazkodó gyerek iskolai életét is. Iskolás korban a fenti hatásokra hirtelen megváltozhat a gyermek magatartása, visszahúzódóvá vagy éppen ingerlékenyebbé, indulatosabbá válhat, sőt mindemellé a tanulmányi eredmény érezhető romlása is társulhat.

A tanuló viselkedése terén tapasztalt problémák típusai

Az imént bemutatott viselkedésváltozási folyamatok eredményeként tapasztalt jelenségeket ragadja meg és helyezi egységes keretbe a gyermekkori magatartászavarok egy gyakran idézett meghatározása (Ranschburg, 1998) amely a gyermekkori magatartási zavarokat azon a gondolkodásbeli, emocionális és viselkedésbeli tünetek illetve tünetcsoportok mentén írja le, melyeket egy adott társadalom a normálistól eltérőnek, mintegy kórosnak minősít.

E zavarok változatos előfordulásának egységes rendszerbe foglalásához számos megközelítés született, ebben a fejezetben Felleginé (2004) által alkalmazott keret nyomán nyújtunk betekintést a gyakori zavarok jellegzetességeibe és kiváltó okaiba.

A beilleszkedési zavarok jellemzően egy új közösséggel (adott esetben osztállyal, baráti kapcsolatokkal) történő kapcsolatfelvétel illetve kapcsolatfenntartás során jelentkező nehézségeket magába foglaló gyűjtőfogalom. E jelenség kialakulásának hátterében számos tényező állhat.

Okozhatják:

-           a szülőtől vagy a család más kitüntetett szereplőitől való leválási nehézségek, és az ezeket kísérő szeparációs érzések;

-          a gyerek bizonytalan abban, hogy ténylegesen elfogadják-e a társai, bizonytalansággal tölti el az a kérdés, hogy ténylegesen közéjük tartozhat-e;

-          táplálkozhat azokból a félelmekből, amelyek az ismeretlen helyzet, és/vagy a sok ismeretlen kortárs és felnőtt idéz elő;

-          a tanuló nem rendelkezik megfelelő tapasztalatokkal, éretlen a szabálykövető magatartás és a közösségben való beilleszkedés terén;

-           azok az élmények és feszültségek, melyek hatására, a tanuló érzi, a csoport peremére szorult.

A viselkedési zavarok bizonyos helyzetekhez kötődő, alkalmi jellegű viselkedésváltozások. Jellegzetes körülmények, állapotok, személyek jelenlététől függő helyzeti reakció (pl. csak bizonyos tanárok óráin jelentkező nem figyelés, rendbontás).

A magatartási zavarokkal küzdő tanuló számára az önkontroll alacsony szintje mentén tartósan nehézséget jelent az életkorához és élethelyzetéhez kötődő szabályok betartása (pl. rendszeres késés, lógás, csúfolódás, verekedés). Az igazolatlan hiányzások valószínűsíthető okai fényében Jávorné (2005) nyomán mutatjuk be a magatartási zavarok hátterében meghúzódó (nem csak) intrapszichés konfliktusok jellegzetességeit.

Rendszeres késés, igazolatlan hiányzások

Valószínűsíthető okok:

• A tanuló úgy érzi, nem tud eleget tenni az iskolában vele szemben (is) támasztott követelményeknek. Az iskolában sikertelen tanuló gyakran, ún. „szubkulturális” csoportokban (pl. gördeszkások; egy zenekar rajongói köre, titokban dohányzók csoportja stb.) találja meg a számára fontos megerősítő hatással bíró elfogadottság élményét. Ezt az elfogadottság élményt azzal tudja biztosítani a saját maga számára, hogy fontossá válik számára e szubkulturális csoport normáinak követése. Mivel ezek a csoportnormák szükségszerűen eltérnek – pl. nevetséges dolog időben érkezni - az osztályban tapasztalt csoportnormáktól, a tanuló viselkedése gyakran szélsőségesen megnövekedett hiányzásszámot eredményez.
• A tanuló igazolatlan hiányzásai hátterében gyakran csak egy bizonyos tanárhoz fűződő személyes konfliktus húzódik meg. Akiről a diák- alaptalanul vagy megalapozottan úgy érzi, hogy „rászállt”. Tény, hogy bármennyire is tabuszámba megy erről beszélni, de a tanárnak is vannak „magánérzelmei”, és egyes diákokkal keletkezett konfliktusait, nem/vagy csak nehezen tudja konstruktívan kezelni (ld. Jávorné, 2005). Ez esetben a tanuló a potenciális konfliktusok elől menekülve késik az óráról, hogy minél kevesebb időt kelljen ebben a feszültségterhes kapcsolatban eltöltenie.

A deviáns viselkedésformák gyakorlatilag olyan aszociális reakciók, amelyek a társadalmilag elfogadott erkölcsi és magatartási normák megsértésében nyilvánul meg (pl. alkohol és/vagy droghasználat, hazugság, lopás, szökés/csavargás.) A következőkben Jávorné (2005) nyomán megvilágítunk néhány az iskolai környezetben gyakran előforduló devianciát, a kialakulásuk hátterében meghúzódó feltételezhető okok fényében.

„Elhallgatás”- hazugság

A gyermekek 5-8 éves koruk között gyakran alakítják beszámolóikat ún. konfabulációkkal (fantáziahazugságokkal), ami a fejlődés természetes velejárójának tekinthető. Ugyanakkor a legtöbb tanuló 8-10 éves korára válik képessé arra, hogy elválassza a valószínűt a lehetetlentől, illetve a megtörténhetőt a ténylegesen meg is történttől. A tények szándékos elferdítése, történhet mások iránti kíméletből, vagy kifejezetten a megtévesztés szándékával (Jávorné, 2005).

Valószínűsíthető okok:

• tapintatból hazudás (a kamaszok gyakran tartanak attól, hogy mások számára sértő lenne, ha megmondaná az igazat);
• a kockázatosnak érzett igazmondás helyzeteiben
• a titkok elrejtése (pl. serdülő korban védi azokat a változásait, amit még ő maga sem ért igazán).

A lopás

A gyerekek lopásának hátterében, meghúzódó okokat keresvén, egy komplex jelenséggel találjuk szembe magunkat. Ezzel a viselkedéssel jelezhetik az otthoni és az iskolai problémákat egyaránt. Első körben mindenképpen tetten érhetjük az adott életkor kihívásainak megfelelő jellegzetességeket

Valószínűsíthető okok:

• a kisiskolás korú gyerekek lopásának hátterében gyakran az önkontroll hiánya áll pl.
  • a mérges a gyerek valamiért; vagy szeretné végre elnyerni mások figyelmét pl. pénzt lop otthonról, amin az iskolai büfében ropit vásárol, ezt megosztja néhány társával, akik erre az időre fokozottan figyelnek rá. A gyerek ezzel a lopással gyakorlatilag megvásárolja a figyelmet és a valakihez tartozás érzését.
  • a serdülők esetében:
    •  gyakran a kihívás és az izgalom ösztönzi a lopást;
    • a fokozott szigorban élő serdülők esetében, a lopás lázadás jelleget ölthet.
    • tanulók gyakran azért lopnak, hogy olyan státuszszimbólumokat vegyenek meg maguknak, amit enélkül nem tehetnének, pl. márkás pólót, telefont lopnak, hogy ne lógjanak ki a társaik közül, tagjai lehessenek a csoportnak (ld. csoporttagság);
    • előfordul, hogy szenvedélybetegségükhöz van szükségük (drog, alkohol, játékgép) pénzre, amit a szüleiktől nyilvánvalóan nem kapnak meg.

Elengedhetetlenül fontos, hogy a lopás tényének kiderülését követően, megkeressük a lopás motivációs gyökereit. Mivel ez a deviáns viselkedési megnyilvánulás számos segítségkérő aspektust is tartalmazhat, melynek felismerésével és odafordulással elejét vehetjük további devianciák kialakulásának.