A tanulási zavarok tünetei

A tanulási zavar meglétére egy tanuló esetében adott tanulási területen mutatott, az egyéb területek színvonalához képest jelentős elmaradása, tanulási sikertelensége hívja fel a figyelmet. Ugyanakkor a tanulási zavar esetében számolnunk kell a tanuló viselkedésében is megjelenő következményekkel. A tanulási és a viselkedési problémák között gyakran fedezhetünk fel szoros kapcsolatot (Balogh, 2006). A viselkedési problémák hátterében igen nagy arányban tanulási nehézségek állnak. Ezekre a tanulókra gyakran jellemző alacsony önbecsülés és alacsony önértékelés (Wilson és Ewans, 1980; idézi Balogh, 2006).

A tanulási nehézségek jellemző tünetcsoportjait Porkolábné Balogh Katalin (1988) és Balogh László (2006) az alábbi módon írják le:

1. A viselkedés, az aktivitás területén mutatott zavarok: impulzivitás és hiperaktivitás. A gyermekek nem tudnak nyugodtan ülni, aktivitásszintjüket szabályozni, zavarják az órát, más gyerekek tevékenységét. Alacsony toleranciával rendelkeznek. Mozgásuk rendezetlen, koordinálatlan.

2. Figyelemzavarok: hullámzó, változó intenzitású figyelem. A beérkező ingerek közül a gyermek képtelen szelektálni vagy éppen megtapad egy - egy folyamatnál.

3. A percepció zavarai: Gestalt látás, rész-egész viszonyának, alak-háttér viszonyának, formák, arányok észlelésének nehézsége, különböző modalitású ingerek esetén az átfordítás nehézsége (pl. diktálás után nem tud írni, vagy olvasott szöveget nem tud elmondani).

4. A mozgáskoordináció nehézségei: nemcsak a nagymozgások (összerendezetlen nagymozgások, az egyensúly bizonytalansága), de a finommozgások terén is jelentkezhet, mely jelentősen nehezítheti az írásmozgás pontos kivitelezését. Jellemző a kusza írás, a nehézkes és görcsös írásmód, az egyenetlen betűnagyságok.

5. A téri orientáció zavarai: testséma, lateralizáció problémái, melyek jelentősen megnehezítik a téri tájékozódást.

6. A nyelvi működés zavarai: gyenge beszédartikuláció, beszédészlelés, szegényes szókincs, kifejezőkészség, szótalálási nehézség, széttagolt beszéd. Nyelvtani szerkezete fejletlen. (Balogh, 2006).

7. Másodlagos tünetek: szorongás, kudarcorientált, gátolt, visszahúzódó vagy agresszív viselkedés.

8. Az emlékezet zavarai: nehezen tartják meg gondolataikat, hosszabb utasítások esetén összezavarodnak. Az emlékezeti funkciók nehézsége gátolja az olvasás folyamatát.

9. A gondolkodás problémái: Felfogóképességük korlátozott, logikai érvelésük, általánosítási, szabályalkotási képességük gyengébb. Ezek a gyerekek passzívabbak, önállótlanabbak, több tanári vezetést igényelnek.

A komplex tanulási zavarok olyan speciális tanulási nehézségek, amelyek az alap kultúrtechnikák elsajátítása során jelentkeznek. A tanulási zavarokat a részképesség kiesések alapján három fő csoportba sorolhatjuk diszlexia (olvasási zavar), diszgráfia (írás zavara), diszkalkulia (számolási zavar). Az egyes csoportokon belül tüneti szinten újabb alcsoportokat különíthetünk el.

Diszlexia

A Gyógypedagógiai lexikon (Mesterházi, 2001) az alábbiakban határozza meg a diszlexia jellemzőit: „az intelligenciaszinttől független olvasási és helyesírási gyengeség. Hátterében a központi idegrendszer sérülései, organikus eltérései, érési késése, működési zavara, örökletesség, lelki és környezetei okok különböző összefonódásában található meg, valamelyik tényező dominanciájával. Az olvasás sok képesség harmonikus működését feltételezi. Hiányosságaik (a látási, hallási észlelés, a sorozatelrendezés, a mozgásos összerendezettség, az irányok, a téri tájékozódás eltérései) a diszlexia kiváltó tényezői lehetnek. A legújabb nézetek a fonológiai feldolgozás (szavak megjegyzése, hangzási képük tárolása és előhívása), a tagolás (szavak szótagokra, beszédhangokra bontása) zavarát, a szókincs szegénységét említik. A diszlexiások és a kezdő olvasók hibázásai (például betűcsere, kihagyás, betoldás) azonosak, a különbség a tünetek mennyiségében, arányában és fennmaradásában van. A diszlexia tünetei az írásban is megjelennek.” (Vassné, 2001; Gyógypedagógiai lexikon 74. o.)

Diszgráfia

A Gyógypedagógiai lexikon (Mesterházi, 2001) meghatározása szerint az „írászavar; jellemzője a rendezetlen, görcsös, hibás, nehezen olvasható írás, a szabálytalan betűalakítás. Az írásképesség, azaz a betűk grafikus reprodukciója kognitív és emocionális folyamatok összműködésének eredménye; nagyfokú észlelési aktivitást, mozgásminták anticipációját igényli. Függ a gyermek pszichomotoros és grafomotoros fejlettségétől. A diszgráfia összetevői a tartási és egyensúlyi folyamatok, az izomtónus-szabályozás, az ujj- és kézmozgás, a szem-kéz koordináció, a külső szemizmok, a testfeleket összehangoló kétoldali integráció, a kinesztetikus, auditív és téri észlelés folyamatának zavarai…..Óvodáskorban előrejelzője lehet a grafomotoros zavar. Képességfejlesztéssel jól befolyásolható.” (Gereben, 2001, Gyógypedagógiai lexikon 73. o.)

Diszkalkulia

A Gyógypedagógiai lexikon (Mesterházi, 2001) alapján a specifikus számolási zavar főbb tünetei: „különböző számtani műveletek, matematikai jelek, kifejezések, szabályok (például az invariancia, a mennyiségállandóság elve) megértésének, a számjegy, számkép felismerésének, egyeztetésének, grafikus ábrázolásának, számok sorrendiségének, számneveket szimbolizáló vizuális alakzatok azonosításának nehézsége, miközben más teljesítmények, így az olvasás-írás, idegennyelv-tanulás, rajz, jó színvonalú. ……..Terápiája általános képességfejlesztés, a matematikai ismeretek elsajátítását segítő egyéni fejlesztő programok, fokozott szemléltetés (például Montessori-eszközök, színes rudak, ujjak használatának bevonása)” (Gereben, 2001 Gyógypedagógiai lexikon 73. o.). Gyakorisága 5-6%. 

A tanulási zavaroktól elkülönítik, de ahhoz neurológiai hátterében és jellemző tüneteiben is hasonló, s a tanulási zavarokhoz gyakran társuló tünetegyüttes a figyelemhiányos hiperaktivitási zavar (attentional deficits hyperactivity disorders), az ADHD:

Figyelemhiányos hiperaktivitás

A figyelemzavarhoz társuló hiperaktivitás egy sajátos problémaegyüttes, ami egyrészt önálló szindróma, másrészt sok esetben együtt jár tanulási nehézséggel. A viselkedés három fő területén nyilvánul meg: koncentrálási nehézségben (a figyelem könnyen terelhetőségében), túlmozgékonyságban (motoros nyugtalanságban) és az impulzivitásban (szertelenségben, lobbanékonyságban). Általában 5-6 éves kortól diagnosztizálható, a gyerekek 6-8%-ára lehet jellemző (Séra és Bernáth, 2004).