A tanulási nehézséget mutató tanulók körének meghatározása

A tanulás sikere közös érdeke a pedagógusnak, a gyermeknek és a családnak. Az eredményesség egyik feltétele a pedagógus részéről a tanulók számára optimális ismeretelsajátítási módszerek és nevelési környezet biztosítása, a másik feltételt a tanulók képessége és a tanulásra alkalmas személyiségük jelenti. (Porkolábné, 1987).

A gyermek akkor kezdheti sikeresen az iskolát, ha a tanulási képességek tekintetében optimális fejlettségi szintet ér el, s fejlődésében a család is támogatja. Az iskolába kerülő gyerekek egy jó része azonban nem képes a hagyományos iskolai feltételek, nevelési módszerek mellett kortársaival azonos ütemben haladni, az ismeretelsajátítási folyamatban lemarad, és komoly nehézségeket mutat

Az iskolások körében előforduló a tanulási nehézségeket Mesterházi Zsuzsa (2006) három csoportra osztja: az egyes csoportokat a tünetek, az előidéző okok, a megelőzés és a megsegítés módja, ill. a várható eredmények alapján különíti el:

1. Tanulási elmaradás, gyengeség:

Jellemzője a kultúrtechnikák nehezített elsajátítása, iskolai tanulás gyengesége. Hátterében elsősorban a gyermek környezetéből származó okokat feltételezzük (pl. hátrányos szociális környezet, iskolaváltások, krízisek). Általában az átlagosnál alacsonyabb intelligenciaszint mellett fordul elő. A tanköteles populáció 10%-át jelentheti. Megsegítésüket a differenciált fejlesztés, a gyermek iskolai haladásának szorosabb figyelemmel kísérése, a haladási ütemnek a gyermek képességeihez való igazítása, a család támogatásának megnyerése, az iskolai motiváció erősítése jelenti. A komplex (pedagógiai, de szükség szerint gyógypedagógiai) fejlesztés az eredmények lassú javulását eredményezheti. 

Ebbe a csoportba sorolhatók az ún. lassú tanulók, akik az átlagos tanítási folyamat tempójával nem tudnak lépést tartani, társaikhoz képest fejlődési ütemük lassúbb. Alapkészségek terén hiányosságaik vannak, tanulási szokásaik kialakulatlanok, ezért éretlennek tűnnek, és képességeik alatt teljesítenek (Tóth, 2008).

2. Tanulási zavar:

A tanulás egyes részterületein mutatkozik meg: az olvasás, az írás vagy a matematika tárgyakban marad el a gyermek teljesítménye, míg más területeken képes az osztályfokának megfelelő haladásra. Már az óvodáskorban azonosíthatók. Az egyes részterületek elmaradása hátterében általában korai eredetű organikus, neuropszichológiai okokat feltételezünk. A tanköteles gyermekek 2-3%-át érintheti. Megsegítésük speciális fejlesztő pedagógusi, ill. gyógypedagógusi kompetenciát igényelhet. Komplex probléma esetén a támogatás a tanulót egész iskolai karrierje során végigkísérheti.

3. Tanulási akadályozottság:

A tanulás minden területére kiterjed, a tanulási képesség jelentős elmaradását eredményezi. Megsegítése folyamatos és szakszerű gyógypedagógiai támogatást igényel, s a tanulók képzése is speciális iskolában valósítható meg. Hátterében központi idegrendszeri sérülés (enyhe fokú értelmi fogyatékosság) vagy tartósan hátrányos szociális környezet miatt a fejlődés lelassulása állhat. A gyermekek 3-6%-át érintheti. 

A fenti felosztást jeleníti meg az alábbi ábra: 

Forrás: Farkasné Kristóf Zsuzsanna (2006): http://epa.oszk.hu