A családi környezet szerepe
Az agresszió környezetfüggő voltát már Bandura (1976) is hangsúlyozta, valamint megállapította, hogy a gyerekek nagy eséllyel utánozzák az agresszív felnőtt viselkedésmintákat. Az agresszív viselkedés szabályozásában a szülő-gyermek kapcsolat minősége elsődleges. A gyermek akkor lesz képes a viselkedés szociális szabályozására, hogyha a szülők aktívan minősítik és korlátozzák agresszív viselkedését. Növeli a gyermek agresszivitásának esélyét, hogyha az otthoni kommunikáció agresszív tartalmú, a szülők gyakran parancsolgatnak, és a parancsok általában primitíven megfogalmazottak, aspecifikusak és fenyegetőek. Ilyen családi légkörben gyakran megfigyelhető a kritizálás, a negativisztikus érzelmi reakciók. Az agressziót kiváltó tényezők közül a legjelentősebb az anyai ellenségeskedés és a negatív viselkedéssel szembeni konzisztens határok hiánya. Patterson (ld. Vajda, 1994) szerint az agresszív magatartás hatalmi jellegű, és a kölcsönös kényszerítés hipotézise érvényes rá. Véleménye szerint, kezdetben a legtöbb gyermek alkalmaz ellenséges viselkedést az anyával szemben, pl.: sírás, melynek célja bizonyos szükségletek kielégíttetése. Azoknál a gyerekeknél maradnak fenn ezek az ellenséges reakciók, akik megfelelő modellek hiányában nem tudnak elsajátítani adaptívabb képességeket ahhoz, hogy szükségleteiket kielégítsék. Sokszor a szülők is megerősítik gyermekük hatalomvágyó reakcióit, például azzal, hogy feladják szándékuk érvényesítését, hogyha a gyerek tiltakozó, agresszív viselkedést mutat. Ez pedig ahhoz vezethet, hogy nő a családon belüli ellenségesség és agresszió.
A családon belüli erőszakról itt olvashat bővebben.
http://www.koppanyvolgyeterseg.hu/dok/modszertani_fuzet_gyermekbantalmazas.pdf
A szülői nevelés és gyermekbántalmazás témakörében javasolt olvasnivaló:
http://www.libri.hu/konyv/revesz_gyorgy_50166.szuloi-banasmod-gyermekbantalmazas.html
Feladat
Olvassa el a következő tanulmányt, és emelje ki, hogy mely szülői nevelési mintázatok növelik az iskolai erőszak megjelenését!