2.1.1.1. Az alexandriai világéra

A keleti keresztény érarendszerek közül a korábbi és az eredetibb forma a Kelet-Római Császárság nagyfontosságú kulturális és szellemi központjában, Alexandriában született meg a Kr. u. 400-as évek elején. Kimunkálása a városban működő egyháztudós, Panodorosz tevékenységéhez köthető. Ő a teremtés idejének meghatározásához különböző, számszerű fogódzókat kínáló bibliai helyekben keresett kiindulást, és szellemi konstrukciója egészét is igyekezett a kinyilatkozásból kiolvasható világértelmezéssel teljes összhangba állítani. Számítását a 90. zsoltár azon megállapítására alapozta, hogy az Úr szemében 1000 év csak 1 nap. Eszerint a teremtés 7 napja mögött emberi dimenziókban 7000 év keresendő. Miután Ádámot az Úr a Szentírás szerint a 6. nap közepén teremtette, az ő megteremtése pedig csak a következő bűn nélküli ember, Jézus Krisztus világra jövetelének előképeként értelmezhető, kettejük földi életre kelése között hozzávetőleg 5500 évnek kellett eltelnie. Panodorosz elképzelése szerint Jézus kereszthalála után mintegy 500 éven keresztül tart majd a Jó és a Gonosz erőinek küzdelme, amelyet majd a végítélet zár le, hogy azután a teremtés 7 napjával párhuzamba állítható következő 1000 évben – ami voltaképpen örökké fog tartani – elkövetkezzék Krisztus megjövendölt ezeréves birodalma.  Szembetűnő, hogy a Krisztus utáni 400-as évek elején fogalmazódik meg e program, amikor már jól belátható az ígérkező új korszak közelsége. A világ teremtését tehát Panodorosz Krisztus születése előtt nagyjából 5500 évvel korábbra látta meghatározhatónak, megtörténte napnyi pontosságú idejeként pedig a Krisztus előtti 5493. év augusztus 29-ének napját jelölte meg. Ez a számítás ismertté vált a Kelet-Római Birodalom egyháztudósi, kronográfusi köreiben, és eleinte Konstantinápolyban is elfogadott volt.