2.1.1. A pajzsmező borításai

A pajzsnak a címerkép befogadására szolgáló területét pajzsmezőnek nevezzük. A címerkép nélküli egyszínű pajzsmező neve tarpajzs.

A pajzsmező borítását kezdetben tényleges festéssel, fémlemezeknek, állati bőröknek, természetes tárgyaknak a pajzsra rögzítésével végezték el. Később a díszítés már csak festés útján történt. Ez a folyamatot erősítette a pajzsok ábrázolási igényének (pl. címerkönyvekben) erősödése is. A címerpajzsok borítóanyagait így két csoportba sorolhatjuk: heraldikai mázak és heraldikai bőrök.

Fontos megjegyezni, hogy hivatalosan az egyes borítások között nincs értékbeli különbség, a gyakorlatban azonban mégis sokszor különbséget tettek „értékesebb” és „kevésbé értékes” anyagok között. A heraldikai mázak két csoportra oszlanak: heraldikai fémekre és heraldikai színekre. Heraldikai fém az arany és az ezüst, heraldikai színek pedig a fekete, a vörös, a kék, a zöld és a bíbor. Elméletileg minden egyéb fém és szín aheraldikusnak, vagyis a heraldika szabályaitól eltérőnek számít. Itt is fontos azonban felhívni a figyelmet, hogy a heraldika elvei, szabályai és a címerfestészet gyakorlata már igen korán jelentős szétválást mutat, aminek hátterében a felhasználói igények és a mindenkori értékrend hatása húzódik meg.

A heraldika ábrázolási módja alapvetően stilizáltságra épül, ami egyaránt igaz a címerképekre és az alkalmazott pajzsborításokra is. Ennek oka, hogy az élő heraldika korában sem technikai lehetőség, nem anyagi fedezet nem volt az élethű ábrázolások előállítására, arról nem is beszélve, hogy napi rendszeres használatban lévő fegyverek esetében ennek nem is lett volna különösebb értelme. Ezért a borítások használata esetében az volt a főszabály, hogy minden természetes színt a hozzá legközelebb eső heraldikai színnel lehetett ábrázolni. A naturalisztikus ábrázolásmód egyébként a heraldikában egyáltalán nem elvárás, vagyis semmi kivetnivaló nem lehet egy kék kecskében vagy egy bíbor oroszlánban. Természetesen a gyakorlat ebben az esetben is felülírta a szabályokat, a hanyatló heraldika korában erősen terjedt a naturalisztikus ábrázolás igénye. A magyar nemesi címerhasználat egyébként külön is iskolapéldája a heraldikai szabályok felrúgásának.

A heraldikai fémek színnel való kiváltásának is gyakorlatias és anyagi okai voltak. Az arany helyett a sárga, az ezüst helyett a fehér szín alkalmazása hamar elfogadottá vált. Ettől függetlenül a címereken a sárga szín arany fémnek, a fehér pedig ezüstnek tekintendő.