2.2 A különféle érarendszerek átszámítási problémái
A különböző érarendszerekben megadott évszámok egymáshoz viszonyítása során az általában előforduló és legjellemzőbb eset, amikor egy idegen éra évszámát a magunk, Krisztus születésétől számított időszámítása szerint törekszünk megadni. Az átszámítás során néhány sajátos körülményre minden esetben tekintettel lennünk.
Mindenekelőtt odafigyelést kíván az évkezdő napok problémája. Manapság a magunk rendszerét január 1-jei évkezdéssel kezeljük, bár megjegyzendő, hogy az éra múltjában több más évkezdő nap is előfordult. Utóbbi körülménytől most eltekintve, a probléma abban rejlik, hogy más érák jellemzően más évkezdő napokhoz kötődnek. Ezért amikor egy idegen időskálát a Krisztus születésével induló időskála mellé helyezünk, az idegen skála éveiben január 1-je mindig osztópontot képez, ahol 1-gyel mindig megemelkedik az idegen skála átszámított évszáma. Tehát az idegen skála évkezdő napjától december 31-ig érvényes egy alacsonyabb, korábbi időt jelölő váltószám, január 1-jétől pedig egy eggyel magasabbra ugró, későbbi évet jelölő váltószám. Emiatt az idegen érák kezdőpontját helyesen kettős évszámmal kell megadni, amikor az első évszám a december 31-ig tartó évtöredékre érvényes, a második pedig a január 1-jétől az idegen éra évzáró napjáig tartó második töredékévre.
Pl. a bizánci világéra 5509/5508 szeptember 1-jei kezdőpontja úgy értelmezhető, hogy 5509. szeptember 1-jétől 5509. december 31-ig tart az első évtöredék, ám az idegen éra 1. évének január 1-jétől augusztus 31-ig terjedő szakasza már csak 5508 évre van Krisztus születésétől. Hasonlóképp érvényesítendő ez a helyzet akkor is, ha az idegen éra Krisztus születése utáni évben indul. Ha azt találjuk, hogy I. Justinianus bizánci császár a diocletianusi éra 243. évében kezdett uralkodni, akkor ehhez tudnunk kell, hogy az éra kezdő napja augusztus 29. Mivel Justinianus uralmának kezdő napja augusztus 1-jére esett, így a 284. augusztus 29-vel kezdődő idegen éra 243. éve 527. augusztus 28-ig tartott, tehát Justinianus még éppen a 243. diocletianusi év végén lépett trónra. 527. augusztus 29-tól viszont már a diocletianusi éra 244. évében vagyunk, ennek megfelelően a diocletianusi éra kezdetét helyesen Kr. u. 284/285. augusztus 29. formában lehet megadni. Ezt a megjelölés úgy értelmezendő, hogy a diocletianusi aera első évének első szakasza a Kr. u. 284. év augusztus 29-től december 31-jéig tart, második töredékszakasza pedig 285. január 1-jétől 285. augusztus 28-ig.
Ugyancsak figyelembe veendő az a körülmény is, hogy a Krisztus születése szerinti időszámításban ismeretlen a nulladik év az időskálán, tehát Kr. e. 1. és Kr. u. 1. között csak 1 év van. Ha az idegen érában talált évszám kisebb, mint az éra Krisztusi időre átszámított, és Krisztus előtti időre értett kezdőévének a száma, akkor az idegen éra Krisztusi időre átszámított, kezdőévszámából egyszerűen ki kell vonni az idegen természetű datálásban talált évszámot. Ha például a pharszaloszi csata kapcsán azt találjuk, hogy az ab urbe condita (a város alapításától) 706-ben történt, s Róma alapítási éveként Kr. e. 754-et veszünk, akkor 754-ből kivonva az a. u. c. 706-nak megadott évszámot, a csata éveként Kr. e. 48-hoz jutunk. Viszont ha az idegen éra évszáma eléri, vagy meghaladja az éra Krisztusi időre átszámított, Krisztus előtti időre értett kezdőévének a számát – az előző példában a 754-es számot – akkor az idegen érában talált évszámot kell a kivonásban kisebbítendőként kezelni, s ebből kell kivonni az éra ismert kezdő évszámánál 1-gyel kisebb számot. Ha történetesen a Vezúv híres pusztító kitörésének éveként a forrás azt adja meg, hogy annak az ideje a. u. c. 832-ben volt, akkor ebből ki kell vonni a Róma alapításától számolt éra Krisztus szerinti időre átszámított kezdőévénél (754) 1-gyel kisebb számot (753), eredményként pedig [832-753=79] a Krisztus születése utáni 79. évet kapjuk. Belátható, hogy a műveletben a -1 mozzanat a nulla hiányát érvényesítő beavatkozás, azaz utólag kivesszük a hiányzó 1 egységet a kivonási művelet elvégezhetősége érdekében. (A város alapításától való római időszámítás további problémája, hogy már a rómaiak gyakorlatában is ingadozás volt a 754-re, ill. a 753-ra értett alapítási év használatában. Ez oda vezethető vissza, hogy az átszámítások sokszor a napi dátumok ismerete vagy használata nélkül történnek, márpedig látható, hogy ha csak a puszta évszámokból indulunk ki, akkor Varro meghatározásában az alapítás évének a 754. évet kapjuk, holott a napi dátum (április 21.) figyelembe vétele 753. április 21-re vezet. A probléma gyökere a kettős évszámhasználat – 754/753. április 21. – szükségletében, illetve figyelmen kívül hagyásában rejlik. Mindenesetre az eltérő számítási gyakorlat meglétére utal, hogy Augustus idejétől előfordul ugyanazon események – és consuli évek – 1 évvel későbbre datálása a korábbi feljegyzésekhez képest.)
Az átszámításoknál mindezeken túl figyelemmel kell lenni arra is, hogy a szembeállított érák egyformán napéven alapultak-e, avagy az idegen éra nem más természetű, a napok számában eltérő hosszúságú évet használt-e. E probléma például roppant mód megnehezíti a mohamedán érában kifejezett dátumok átszámítását, minthogy az a rövidebb holdévekkel számol. Ilyen esetekre a számításokban külön kompenzációs eljárásokat, képleteket kell alkalmazni, amelyeket illetően a kronológiai kézikönyvek szolgálnak eligazítással.