3.2.2. Az óra

A napot 24, illetve 2 x 12 szakaszra osztó időegység, amely a 60-as számrendszer korai elterjedtsége miatt már az ókorban számos civilizációban (Egyiptom, Mezopotámia, India, Kína, görögök, rómaiak) használatban volt, bár koronként a nap másféle belső tagolására vonatkozó gyakorlatok is kialakultak. A nagyobb egységek és mennyiségek osztásában eredetileg a sumerek használták a 60-as számrendszert, minthogy az első 12 számot jól lehet osztani benne. A kört, a nap pályáját és a napot, mint időegységet is 360 részre osztották. Kezdetben a nappalt és az éjszakát is 6-6 órára tagolták, amikor is 1 óra a mai értelemben vett 120 percnyi időegységnek felelt meg. Ezen időtartam megfelezésére a Kr. e. V. században Babilóniában került először sor, és onnan terjedt tovább. Az óra fogalmának meghatározása az idők során sokszor módosult az órajelölés kezdőpontjának és gyakorlatának változásai, valamint az óramérés technikájának fejlődése, továbbá a napra, mint időegységre vonatkozó számítási és csillagászati ismereteknek a finomodása következtében. A régi korok emberei számára a napkelte és a napnyugta érzékelhetőbb és nagyobb fontosságú határpontok voltak, mint az éjfél és a dél, ezért régen az órák számolásának gyakorlatában is előbbiek fordulnak inkább elő kezdő és végpontok gyanánt. A nappal és az éjszaka eltérő hosszúsága következtében olykor eltérést mutatott a nappali és az éjszakai órák hosszúsága, és e változékonyság az évszakok változásai során is érvényesült. A fejlődés végül odavezetett, hogy az órát az alapvetően fiktív, közepes (= átlaghosszúságú) solaris nap 1/24-ed részének tekintjük, amely a napot 24 egyforma hosszú, 60 percből, illetve 3600 másodpercből álló részre tagolja.

E naptári szempontú meghatározás ugyanakkor az ún. szökőmásodperc problémája miatt csillagászati értelemben mégsem teljesen kielégítő. Azok a történelmi kísérletek (pl. a francia forradalmi naptár), amelyek a 2x12-es osztással szemben a napnak más alapú belső tagoltságot igyekeztek adni, nem tudtak közmegállapodás alapjává válni. Így mára az óra az időmérés nagy szilárdságú mesterséges mérőegységének tekinthető.