6.2. Királyi hadoszlások és a relatív időjelölés technikája

A kronológia területén igen kevéssé adódnak olyan megoldások, amelyek magyarországi eredetűeknek, jellegzetes helyi fejleményeknek tekinthetők. A XIII. század utolsó harmada és a XV. század eleje között mégis használatban volt egy olyan sajátos természetű kronológiai megoldás, amely hazánkban alakult ki, és a helyi datálási gyakorlatban alkalmazták. Ez nem más, mint a királyi hadoszlások (residentia exercitus regis) napjához kapcsolódó időkijelölés és keltezés. Köztudott, hogy országos hadviselés idején szünetelt a bíróságok működése, és a háborúság idejére felfüggesztették a perek folytatását. Hogy a hadjáratokat követően rendezett formában lehessen a megszakadt pereket újra felvenni, olyan megoldáshoz folyamodtak, miszerint a mozgósítás után kiadott perhalasztó levelekben – tehát amikor már tudták, hogy hadjárat következik – a per folytatásának idejéül egy, a királyi hadoszlást követő terminust (1, 2 vagy 3 hét) adtak meg. Határozott időpontot természetesen nem lehetett előre kijelölni, hiszen senki nem láthatta előre, hogy egy-egy hadjárat mennyire húzódik el. Viszont a hadmozgás lezárásához hozzákötődött egy aktus, nevezetesen hogy a harcok elcsitultával rendre kikiáltották a hadjárat lezárásának hivatalosan meghatározott napját, ezzel pedig mindenki számára értesüléssé tették azt a kiinduló időbeli támpontot, amelyhez képest érvénybe lépett a perhalasztó levélben korábban rögzített terminus a következő bírósági megjelenési kötelezettségre vonatkozólag. Amikor azután a folytatódó perben legközelebb iratot állítottak ki, annak keltezését jobbára úgy oldották meg, hogy közölték, hányadik napon kelt az irat a királyi hadoszlás napjához kapcsolt terminushoz, azaz a bíró előtti megjelenési kötelezettség napjához képest. Az oklevélkutatások számára nemegyszer nagy nehézséget okoz, hogy mindeközben legtöbbször egyszer sem írták le, hogy a kikiáltás során melyik napot kiáltatta ki a hivatalosság a hadoszlás napjaként. Gyakran bonyolult eseményrekonstrukció szükséges ahhoz, hogy a történész utólag kísérletet tegyen egy-egy hadoszlási nap meghatározására – vagy legalább behatárolására –, hogy azután annak ismeretében feloldhatóvá váljék az adott hadoszláshoz kötött iratok keltezése. Az ismertté vált hadoszlások jegyzékei a különböző kronológiai és oklevéltani kézikönyvekben lelhetők fel.