2.1.2. A heraldikai színkánon

A heraldikai fémek és színek alkalmazásának rendjét az úgynevezett heraldikai színkánon határozta meg. Ennek legfontosabb szabályai a következők:

1. Színre szín és fémre fém nem alkalmazható.

2. Minden máz értéke egyforma.

3. Az osztott mezőben elhelyezett osztott alak mázainak is váltakoznia kell.

4. Az egy mezőbe helyezett egynemű alak mázának is egyneműnek kell lennie.

5. Egy adott színnek egy pajzson csak egyféle árnyalata használható.

Ezen szabályok ellen azonban már az élő heraldika korában is sokszor vétettek, a későbbiekben pedig ez a tendencia tovább fokozódott. A legkövetkezetesebben betartott szabálynak talán az 1. és a 3. tekinthető, bár ellenpéldák is bőven akadnak. A 2. pont magától értetődően kapott léket a hétköznapi gyakorlaton, hiszen ez a szabály egyenlőség jelet tesz például az arany fém és a kék szín közé, ami éles ellentétben állt a mindennapi gyakorlattal. A 4. pontot a naturalisztikus ábrázolási igény miatt szegték meg, hiszen e szabály szerint például egy állatalak egészének (minden testrészének) csak egy máza lehetne. Nem számított az 5. szabály megsértésének, ha címeregyesítéssel létrejött címer tartalmazta ugyanazon színnek több árnyalatát.

A heraldikai színek és mázak esetében már korán felmerül stilizált jelölésük igénye, hiszen sok helyen sem pénz, sem lehetőség nem volt a színekkel történő ábrázolásra, sokszor pedig ez felesleges is volt. A színek és mázak jelölésére próbálkoztak a bolygók neveivel és az elnevezések kezdőbetűjével is, de a legáltalánosabb a különböző grafikus jelölések használata lett. Eszerint

a vörös mezőket függőleges,

a kék mezőket vízszintes,

a zöld mezőket balra dőlő,

a bíbor mezőket jobbra dőlő vonalkázással jelezték,

az arany mezői pontozottak,

az ezüst mezői üresen hagyottak voltak.