Skip navigation

6. A naptárhasználat magyarországi gyakorlata

Miről szól ez a fejezet?

Ez a fejezet a keresztény naptárhasználat magyarországi jellemzőit és sajátosságait mutatja be.

 

Tanulási tipp

Az év hónapjainak magyar (népi) elnevezéseit érdemes fejből megtanulni, mert a forrásokban gyakran szerepelnek.

 

A XI. században megindult magyarországi belső írásbeliség sok más minta követése mellett a naptárhasználat terén is a latin keresztény Európa kulturális tradícióihoz igazodott. Az évek kifejezésében a Krisztus születésétől induló számolás meghatározó jelentőséget szerzett, s vele párhuzamosan olykor használták egyik-másik hitelesítő évjelölést is. Utóbbiak sorából a királyok uralkodói éveinek feltüntetése bizonyult a legkövetkezetesebben és legtartósabban alkalmazott gyakorlatnak a királyi iratokon, különösen II. András király uralma óta. A naptártípusok közül kizárólag a julianus naptár volt használatban, majd 1588 után a gregorianus naptár vált fokozatosan általánossá. Az évkezdő napok közül a XIII. század végéig a december 25-i évkezdet volt általánosan jellemző, majd a XIV. században előretört a január 1-jei évkezdő időpont használata, ám ez teljesen elterjedtté csak a XVI. századra vált. A XIII. és a XIV. század fordulóján datált iratok esetében a december 25. és január 1. közötti napi dátumok esetében különösen nagy óvatosságot és körültekintést igényel a keltezés évre vonatkoztatása, miután bizonytalan, hogy az évszám megemelése megtörtént-e már december 25-én, vagy az éppen várat magára január 1-jénél. Olykor a dalmát térségben akadnak példák – alapvetően itáliai hatásra – a március 25-i évkezdet alkalmazására is.