Skip navigation

2.8. Címerjog

Miről szól ez a fejezet?

Ez a fejezet a címerjog fogalmát és néhány fontosabb címerjogi fogalmat mutat be.

 

Tanulási tipp

A fejezetben található kutatómunka komplex feladat, mert a megfelelő információforrást is önállóan kell megtalálnia, szövegének értelmezése pedig többszöri elolvasást és értelmezést is igényelhet.

 

 

A címerjog a címerek viselésével és annak jogalapjával, illetve ennek változásával foglalkozik. Mivel a címerek és a jogbiztosítás (nemesi jog, címeres pecsét, stb.) nagyon korán összeforrtak, ezért a címerjog már az élő heraldika korában igen fontossá vált. A címerviselés kezdetben spontán (önkényes) címerfelvétellel is lehetséges volt, ami azt jelentette, hogy a nemesek/lovagok a címerviselés tényéről és a viselt címer összeállításáról is autonóm módon dönthettek. A címerviselés azonban – éppen jogi vonatkozásai miatt – hamar uralkodói adományozáshoz kötötté vált. Címert öröklés, ajándék és vétel útján is lehetett szerezni, ám annak elfogadott használatához későbbi uralkodói megerősítés kellett.

A címerviseléshez jogalapot szolgáltathatott a közjogi helyzet (nemesi családok, országok, városok, egyházi vezetők stb.), illetve külön uralkodói fejedelmi kegy, amely az alacsonyabb közjogi állás ellenére is lehetővé tette a címerviselést. Egy személy egy címert viselhetett csak sajátjaként, de úgynevezett idegen címerként (pl. mint egy ország vagy rend tagja) több másikat is. Ilyen idegen címerként viselik például a válogatott sportolók mezükön országuk címerét. A címerviselés joga a címer viselésére és használatára vonatkozó jog, rendelkezhet vele olyan is, akinek nincs címere.

A címerjog, illetve az ezzel foglalkozók feladata volt a címerviselési jogban bekövetkező változások nyomon követése és a címerek ennek megfelelő átalakítása is. Ennek egyik tipikus esete a címeregyesítés, amelyre két címerviselő fél házasságkötése során kerülhetett sor, vagy a címertörés, amikor az egy őstől származó családi ágak elkülönülését a címereken is érvényesítették.

 

 

Magyarországon a címerjog erősen szokásjogi megalapozottságú volt, a kodifikált jogban kevés teret kapott. Ezt bizonyítja, hogy Magyarországon még a címerbitorlás (más címerének jogtalan használata) is csak a 19. században, és akkor is csak az ország címerének vonatkozásában került jogszabályba. Megjegyzendő, hogy a magyar fejlődésben a nemesi jog tekintetében is a szokásjog bírt meghatározó jelentőséggel. A magyar fejlődés sajátossága, hogy a címerek jelentősége messze elmaradt a nagy „címerhatalmak” (Anglia, Franciaország, német nyelvterület) mögött. A nemesi szokásjogot a Hármaskönyvbe összegző Werbőczy István szerint a címerek nem kellékei, csak díszei a nemességnek. Jelenleg a nemesi címerek használatát (a nemesi előnevekkel és a nemesi származásra utaló kifejezésekkel együtt) törvény tiltja (1947. évi IV. tv. 3. § 4 bek.), de nem szankcionálja.

 

Kutatómunka: A címerjog egyik legfőbb megalapozójának a 14. században élt Bartolo de Sassoferrato-t tartják. Nézz utána életrajzának és munkásságának az Internet segítségével, majd próbálj meg válaszolni az alábbi kérdésekre!

 

Hogyan vélekedik az önkényesen felvett címerek viseléséről?

Hogyan vélekedik egy más által már használt címer felvételéről?

Milyen előnyökkel jár szerinte a fejedelem által adományozott címer viselése?

Feladat

Kutatómunka: A címerjog egyik legfőbb megalapozójának a 14. században élt Bartolo de Sassoferrato-t tartják. Nézz utána életrajzának és munkásságának az Internet segítségével, majd próbálj meg válaszolni az alábbi kérdésekre!

 

Hogyan vélekedik az önkényesen felvett címerek viseléséről?

Hogyan vélekedik egy más által már használt címer felvételéről?

Milyen előnyökkel jár szerinte a fejedelem által adományozott címer viselése?