5.2. Hitelesítő évjelölések

A középkori keresztény évjelölés jellegzetessége, hogy igen gyakran nem csak az adott éra szerint tüntették fel az évszámot, hanem azt párhuzamosan másféle évjelölés(ek) formájában is kifejezték. Eleinte erre indokot adott, hogy az időjelölésnek több működő módja élt egymás mellett, és minden nehézség nélkül megadták ebben is és abban is az idő múlását, megteremtve eközben a különböző rendszerek között a szinkronitást. Így számos esetben az idő abszolút módon történő kifejezését relatív időjelölési technikákkal egészítettek ki. Egy idő után ezek a párhuzamos datálási gyakorlatok új jelentőséget nyertek; nevezetesen azzal, hogy többféle együtt élő datálási módot egyidejűleg alkalmaztak, s ezek használata során harmonizálni kellett a különféle számítási technikákat, szinte elvárássá lett, hogy bonyolult számítási műveletek eredményeként összhang álljon elő a változatos időjelölő technikák között. E cél megvalósulása megnyugtatóan igazolta a szöveg előállítójának hozzáértését és szakszerűségét, azt tudniillik, hogy beavatott ismerője a hiteles szöveg készítőitől elvárható tudásnak, egyszersmind a bonyolult datálási technikák magas szintű alkalmazásának elvárása csapdát jelentett a hozzá nem értő, esetleg koholt iratok előállítására vetemedő illetéktelenek számára, és jelentősen megnehezítette a dolgukat. Ebben az értelemben az időkifejezés különféle technikáinak egyidejű alkalmazását hitelesítő évjelöléseknek lehet tekinteni.