4.5.5. A gregorianus naptár

A csillagászati időnél évi 11 perc 14 másodperc többletet mutató julianus naptár sok száz év alatt a XVI. század végére már több mint 10 napos csúszásba került. A tridenti zsinaton döntöttek a beavatkozás szükségességéről. Az egyház különösen abban volt érdekelt, hogy a naptár pontosan mutassa a Húsvét idejét, amelynek meghatározásában a tavaszi napéjegyenlőség eredetileg március 21-re eső napja jelentette a kiindulást. Ám a XVI. század végére a napéjegyenlőség ideje már előrejött március 10-re. XIII. Gergely pápa 1578-ban egy nemzetközi bizottságot hatalmazott fel a reform kidolgozására, amely egy olasz orvos és csillagász, Aloysius Lilius javaslatait tette magáévá, és bocsátotta az európai udvarok és egyházi körök véleményezésére. A reform végleges formába öntését Christophorus Clavius német jezsuita matematikus, csillagász végezte el. A pápa a naptárreformot 1582. február 24-én kiadott bullájában rendelte el.

Az intézkedések részben az addig előállt csúszás kiigazítását szolgálták, részben pedig a julianus naptár olyan megváltoztatását, hogy a későbbiekben kiiktathatóvá vagy legalábbis csillapíthatóvá váljék a beavatkozásra okot adó hiba forrása. A pápa rendelete értelmében 1582. október 4., csütörtök után másnap október 15-i pénteki napot kellett írni. Ezzel letudottnak tekintették és „leírták” a julianus naptár által fölöslegesen mutatott 10 napot, s a naptár ismét szinkronba került a csillagászati idővel. A kiigazítás mértékét az határozta meg, hogy a Julius Caesar reformja óta eltelt 1626 évben a napnyi eltérést okozó 128 éves hibaciklus csaknem 13-szor pörgött le, ám az Augustus-kori 3 szökőnap-kihagyás miatt a csúszás tényleges mértéke mégis csak 10 napra rúgott. A hiba elhárítása érdekében a reform kimondja, hogy a továbbiakban a 100-as végű években csak akkor kell megtartani a szökőnapot, ha az év maradék nélkül osztható 400-zal, így pl. 1600-ban és 2000-ben. Elmaradt viszont a szökőév 1700-ban, 1800-ban és 1900-ban. Ezzel a szökőévek addigi szabályos négyéves ritmusa megbomlott, s a Gergely-naptár minden 400 évben tartalmaz 3 nyolcéves szökőévciklust is. Könnyen belátható, hogy ha a julianus naptár egynapos csúszása 128 év alatt áll elő, akkor egészen pontosan nem 400 évből, hanem (3x128=) 384 évből kellett volna 3 szökőnapot kiiktatni. Ám mert a 400 éves ciklust igen egyszerű kezelni, ezért e gyakorlati megfontolás érdekében a 384 évet felkerekítették, s minden 400 évben meghagytak 16 olyan évet (400-384=16), amely továbbra is produkálja az évi 11 perc 14 másodperces csúszást. 800 évben már 32 ilyen év van, 1600 évben 64, míg 3200 évben 128 esztendő. Mindebből az következik, hogy az egynapos csúszás eredetileg 128 éves ciklusideje a Gergely-naptárban 3200 éves ciklusidővé lassul, így az 1 fölösleges nap problémája csak 4782-ben fog újra előállni. Feltehetőleg akkor majd egyszer az aktuális ciklus 400-zal osztható évéből is ki kell a szökőnapot iktatni.