2.1.2.4. A keresztény időszámítás

A latin rítusú egyház az időszámítás kezdőpontjául Jézus Krisztus születésének idejét tette, legalábbis annak a hagyomány által fenntartott formájában. Jézus valóságos születési idejéről nincsenek biztos ismeretek; az evangélisták, a korszak történetírói, valamint a korai egyháztörténetek készítői ellentmondásos adatokat közölnek a kérdésben, s talán annak a legkisebb a valószínűsége, hogy Jézus akkor született volna, amikorra ezt a hagyomány végül kijelölte. Mérvadó kutatói vélemények inkább a Kr. e. 4/6 évek közé valószínűsítik Jézus születését. Az utóbb közhasználatúvá lett időpont elfogadtatásában a legjelentékenyebb szerepet Dionysius Exiguus római apát játszotta. Ő 525-ben a húsvét időpontjának kiszámításához használható táblázatokat készített, s ennek kapcsán számolta ki Jézus születési idejét is, minthogy az évek megadásában nem akarta a diocletianusi éra évjelöléseit alkalmazni. Számításai szerint Jézus 283 évvel Diocletianus uralomra kerülése előtt – az az  Kr. u. 1-ben – született, ami ugyancsak azt mutatja, hogy a keresztény időszámításban nincsen nulla az időskálán. Ebből eredően a Krisztus születése előtti és utáni 1. év között csak 1 évnyi távolság van. Kezdetben az éra kezdőnapjával kapcsolatban is merültek fel bizonytalanságok. Dionysius Exiguus húsvéttáblái ténylegesen a feltámadás napját határozták meg március 25-ében, ám a korábbi századok egyháztudósai körében ez a nap mint Jézus születése napja is élt. December 25-ét csak a IV. század közepén nyilvánította I. Gyula pápa Jézus születésnapjává. A dionysiusi éra lassan, fokozatosan vált elterjedtté a nyugati kereszténység körében, ám a XI. századra Európában – eltekintve a teremtésre visszanyúló érához ragaszkodó Bizánctól és ortodox keresztényektől – úgyszólván kizárólagos használatúvá vált.