2.1.1.2. A konstantinápolyi (vagy bizánci) világéra

A világteremés ideje azonban Konstantinápolyban ismeretlen időben – egyes feltevések szerint a Kr. utáni VII. században – alapvetően az alexandriai időszámítás logikáját követve új meghatározást kapott, nevezetesen a világmindenség megszületése 16 évvel korábbra, Kr. e. 5509. szeptember 1-jére került. Bár alkalmazására a példák eleinte szórványosak, használata a VIII. századtól egyre elterjedtebb lett, majd Kelet-, illetve Délkelet-Európában a Bizánci Császárság fennállásáig, 1453-ig ez vált az általánosan jellemző időszámítási rendszerré. Ezt követően alkalmazása összeszűkült, gyakorlata az ortodox vallást követő népek – elsősorban az oroszok – körében azonban töretlenül fennmaradt. Az oroszok a IX. században, a kereszténység felvételét követően csatlakoztak a bizánci időszámítást alkalmazó népekhez, s több mint 800 éven át ki is tartottak használatánál. Nagy Péter cár csak 1699-ben rendelte el a Krisztus születésétől kezdődő évszámítás követését 1700-as kezdőévvel, bár használatára alkalmanként már a korábbi századokban is akadnak példák. Mindennek a magyar történelem szempontjából azért nagy a jelentősége, mert mind a középkori bizánci, mind pedig az orosz történeti források magyar vonatkozású adatait keresve lépten-nyomon találkozni lehet a bizánci világéra időmeghatározásaival, s azok átszámításának feladatával.