A csontrendszer fejlődésének jellemzői
A csontszövet 30-40%-a szerves állományból áll, amelyet kollagén rostok, erek és idegek alkotnak. Szervetlen állománya 20% vizet és 40% ásványi anyagot (hidroxiapatit-ot és nyomelemeket) tartalmaz. A szervezet 1,2 kg kalcium tartalmának 88%-a a csontszövetben van, a kollagén rostokkal együtt ez alkotja a csont szilárdságát. Míg a kollagén rostoknak nagy szakítószilárdsága van, addig a kalcium erős összenyomó szilárdsággal rendelkezik.
A csontszövetet a különféle csontsejtek (oszteoblasztok, oszteoklasztok oszteociták és a nyugvósejtek) alkotják. A csontsejtek végzik a csontok felépítését (oszteoblasztok), lebontását (oszteoklasztok) és átépítését. Az oszteociták táplálják a csontszövetet, a nyugvósejtek pedig az csontgerendák felszíne és belseje közti kapcsolatban vesznek részt.
A karcsontot, alkarcsontokat, kéz- és ujj- csontokat, valamint a combcsontot, lábszárcsontokat láb- és ujj- csontokat csöves csontoknak hívjuk. A bordák és az agykoponya csontjai lapos csontok. A csigolyatestek köbös csontok, az arckoponya csontjai pedig labirintusos csontok.
A koponyacsontok és a köbös csontok fejlődésénél a kötőszövet direkt elcsontosodását figyelhetjük meg (intramembranózus csontosodás), a törzs és a végtagcsontok fejlődése pedig a hialin porc helyettesítése révén valósul meg (endokondriális csontosodás). Az intramembranózus csontfejlődés folyamán először a szövetek érellátottsága fokozódik, majd az oszteoblasztok szerves csontszövetet termelnek, ami később elmeszesedik, csontgerendácskák képződnek, a terhelési erővonalaknak megfelelően a kollagén rostok mentén hydroxiapatit kristályok rakódnak le. Azt endokondriális csontosodás esetén a porc körül észlelhető először érburjánzás, amit az oszteoblasztok csonthártyává (perioszteum) alakítanak. A csöves csontok középső részei (diafízis) körül ilyenképpen tömör csontállomány képződik. Az oszteoblasztok a diafízis belsejében lévő porcba is behatolnak, és azt szivacsos csontállománnyá, vagyis az elsődleges csontosodási maggá alakítják át. Innen halad a csontosodási folyamat tovább a csontvégek felé. Ezután az oszteoklasztok a diafízisben a szivacsos csont egy részét lebontják, aminek eredményeképpen kialakul a csontvelőüreg. Ezzel egyidőben az epifízis porc folyamatos növekedése a csont hosszirányú növekedését biztosítja. Az epifízisben másodlagos csontosodási magok alakulnak ki, ami-ből az előzőekhez hasonló módon itt is lezajlik a csontosodás, azonban az epifízisben nem képződik velőüreg, a szivacsos állomány megmarad. A másodlagos csontosodás során a hialinporc teljes egészében csontszövetté alakul a csontvégeken található izületi felszínek és az epifizis-diafízis határon található növekedési régió (epifízis lemez) kivételével.
A csontok hosszirányú növekedése az epifízis lemezben az endokondrális csontosodás szerint zajlik. A növekedési régió porcsejtjei az epifízis felé szaporodnak, a diafízis felé pedig elcsontosodnak. A csontnövekedés átlagosan 21 éves korban az epifízis lemez csaknem teljes elcsontosodásával fejeződik be. Különböző környezeti hatásokra (fokozott izomaktivitás, nagyobb testsúly, változó irányú gravitációs terhelés, súlytalanság) a csontvastagság, csontátmérő, és a csontszer-kezet változhat. Ilyenkor oppozicionális növekedésről, vagy sorvadásról beszélünk, ami az oszteoblaszt és az oszteoklaszt tevékenység környezeti ingerekre létrejövő változó aktivitásának következményeként jön létre.
A csontanyagcsere szabályozásában a mellékpajzsmirigy parathormonja, a pajzsmirigy kalcitonin nevű hormonja, az aktív D3 vitamin, és más hormonok (ösztrogének, glikokortikoidok, szexuálszteroidok, a növekedési hormon és a pajzsmirigy hormon) is részt vesznek.
A csontosodási magok megjelenésének idejét elsősorban az endogén (öröklött) tényezők határozzák meg. A csontnövekedés sebessége ezzel szemben több külső tényezőtől is függ. A csontfejlő-dés a leányoknál rövidebb ideig tart, mint a fiúknál. A fiúk csontméretei viszont átlagosan meghaladják a leányokét. A csontok fejlődése alapján a csontéletkor, a biológiai fejlettség (biológiai életkor) megbecsülhető.
A csontképződés és csontlebontás a pubertás végéig párhuzamosan folyik (a koponyatérfogat növekedik, a csöves csontok vastagodnak, a velőüregek növekednek). A pubertás idejére a legtöbb primer csontosodási mag összeolvad a szekunder csontosodási maggal.
A csontok hosszúsági növekedése a posztpubertásban is folytatódik, de sebessége ekkor már lényegesen kisebb. A csontnövekedés mutatója a testmagasság. A nemi érettség kialakulásakor (leányoknál átlagosan 13 éves életkorban, fiúknál átlagosan 14 éves korban) a testmagasság eléri felnőttkori testmagasság 95%-át.
A csontváz születéskor a testtömeg 20%-át, felnőtt korban pedig 18%-át alkotja. A csontosodási folyamat első fázisa, a születéstől hétéves korig tart, a porcos állomány túlsúlya jellemzi, a csontosodás ebben a korban erőteljes intenzitású. A második fázisban (lányoknál a 7-9 éves korban, fiúknál pedig 7-11 évesen) lelassul a csontosodás. A harmadik fázisban (átlagosan a lányoknál 14 évesen, fiúknál pedig 17 éves korban) a csontok kialakulnak, a csontokban a kalcium és foszfor sók rakódnak le.
Fel kell hívni a figyelmet arra, hogy az ízületi szalagok és az ízületek sérülékenysége miatt fiatal korban kerülni kell az ízületeket megerőltető gyakorlatokat. Minél gyorsabb a gyermek növeke-dése, annál sérülékenyebbek az inak és a csontok.
Bővebben: http://aok.pte.hu/docs/phd/file/dolgozatok/2008/Funke_Simone_PhD_dolgozat.pdf
http://ujeletmod.hu/joomla/index.php?Itemid=11&catid=4:az-emberi-test-paratlan-mkoedese&id=2:a-csontrendszer&option=com_content&view=article