Terhelés előtti nyugalmi mérések

Bármilyen fittségi vizsgálatot végzünk, célszerű tájékozódnunk még a terheléses vizsgálatok megkezdése előtt a vizsgálandó személy aktuális egészségi és edzettségi állapotáról. Ezt megtehetjük néhány egyszerű kérdéssel és néhány nyugalmi vizsgálattal.

• Anamnézis. Érdemes megkérdezni a tesztek elvégzése előtt, hogy a vizsgált személynek van-e valamilyen ismert betegsége, szed-e gyógyszert, volt-e beteg az elmúlt héten, végez-e rendszeresen valamilyen sporttevékenységet, és ha igen, akkor milyen gyakorisággal, ha nem, akkor például egy emeletes házban hányadik emeletig képes felmenni gyalog anélkül, hogy kifulladna. Ezeknek a kérdéseknek a megválaszolása segíthet a megfelelő tesztek kiválasztásában, és a tesztek értékelésében.
• Bizonyos esetekben hasznos lehet egy kérdőív kitöltését is kérni a tanulóktól, sportolóktól, amely egyaránt tartalmazhat egészségi és edzettségi állapotukra vonatkozó kérdéseket, de része lehet például személyiségteszt (Pl.: Oxford Capacity Analysis) vagy sportmotivációs teszt (Pl.: Exercise Motivations Inventory-2) is.
• Pulzus és vérnyomás. A nyugalmi pulzus és vérnyomás jó mutatója az egészségi és edzettségi állapotnak, a nyugalmi és a maximális szívfrekvencia segítségével pedig kiszámíthatóak a különböző terhelési szintekhez tartozó pulzusszámok is - például a Karvonen-formula alapján.
• Testalkat. A testalkat típus alapján meghatározható, hogy milyen mozgásforma és táplálkozás a legmegfelelőbb az egyén számára. A testalkat meghatározását szomatotipizálásnak nevezzük, amelynek elterjedt módszere a Heath-Carter módszer. Ez a metódus a különböző szövettípusok (zsír, izom, csont) és szervrendszerek dominanciája alapján endomorf, mezomorf és ektomorf testalkat-komponenseket ír le.

Jellemző testalkattípusok a különböző sportágakban

• Testtömeg-index. A BMI-t széles körben alkalmazzák a túlsúlyosság felmérésére a lakosság körében, ugyanakkor például sportolóknál - akik az átlagosnál nagyobb izomtömeggel rendelkeznek - ez a szám torzíthat és indokolatlanul jelezhet túlsúlyt is. A BMI tehát hasznos lehet az egészséges testsúly meghatározásánál, azonban a tényleges testzsír-százalékot nem mutatja meg. Fontos megjegyezni azt is, hogy gyermekek esetében a BMI kategóriák helyett a percentilis táblázatokat használjuk.

• Testösszetétel. A testösszetétel meghatározása ma már a versenysportban és a rekreációban is egyaránt népszerű, a felkészülést segítő és a szervezet egészséges stabilitását megteremtő lehetőségként van jelen. A testösszetétel vizsgálatához és a testzsír-százalék becsléséhez használatos hagyományos antropometriai módszereket, napjainkban egyre szélesebb körben váltják fel a modern mérési módszerek. A bioimpedancia elvű mérő műszerek, az úgynevezett InBody gépek például a testszövetek elektromos vezetőképességének különbözősége alapján vizsgálják a testösszetételt, illetve azt, hogy a vizsgált személy testösszetétele korának, nemének, testsúlyának és testmagasságának megfelelő-e.

Hagyományos bőrredő-kaliperes vizsgálat

Testösszetétel mérése InBody készülékkel

• Légzésfunkció. A spirometria, azaz a légzésfunkció vizsgálat során mért paraméterek közül a fittséget talán legjobban jellemző érték a vitálkapacitás (VC), vagyis a maximális belégzés utáni kilélegzett levegő mennyisége. A másik két gyakran feltüntetett mutató a maximális akaratlagos kilégzés (MVV) és az erőltetett kilégzés első másodperces értéke (FEV1%). Általában elmondható, hogy a nagy állóképességet igénylő sportokat űzők vitálkapacitása magasabb.

Légzésfunkció vizsgálat

• Szívműködés. Az elektrokardiográfia (EKG) szív elektromos jelenségeit vizsgálja a szívizom-összehúzódásakor keletkező elektromos feszültség regisztrálásával, a szív elektromos aktivitásán keresztül pedig következtetünk a szív állapotára. Az elmúlt években történ tragikus sportolói halálesetek kapcsán átfogó szűrőprogram indult, és a szakemberek a rendszeres kontrollt 30 éves kor felett feltétlenül ajánlják.

Elektrokardiográfos vizsgálat

• Stabilitás. A balance készülékek, vagyis a különböző klinikai egyensúly felmérő és javító rendszerek használata a sport területén is kezd elterjedni. A Romberg teszttel alapvetően a talajterhelés eloszlását mérhetjük az alsó végtagok között, de a külső zavaró körülmények kizárásával alkalmas lehet a figyelemkoncentráció vizsgálatára is. A stabilitás határérték teszt ezzel szemben egyértelműen azt méri, hogy a vizsgált egyén milyen határok között képes egyensúlyának megtartására, a stabilogram pedig információt ad a stabilitás szempontjából fejlesztendő irányokról.

Egyensúly vizsgálat és tréning balance készüléken