A testnevelés tanításának alapkérdési

Sokan foglalkoztak szakterületünk alapfogalmainak tisztázásával, ami sok hasonlóságot és eltérést mutatott, attól függően, hogy éppen milyen ideológiai szemlélet befolyásolta. Abban azonban általános egyetértés mutatkozik, hogy az intézményesített testnevelés tanításában résztvevő tanároknak, oktatóknak szerteágazó elméleti és gyakorlati ismeretekkel kell rendelkezniük. Az eredményes oktató - nevelőmunka gyakorlati megvalósítása nem nélkülözheti néhány alapfogalom részletesebb, szakma specifikus elemzését, értelmezését.

A testi nevelés és a testnevelés fogalmának tisztázása előtt érdemes beszélni a nevelés fogalmáról. A mindenkori társadalom ugyanis meghatározza azokat a nevelési- és oktatási célokat és feladatokat, amelyek megvalósítása révén a gyermek képessé válik az élethez szükséges alaptevékenységek elsajátítására, a társadalmi életre. A nevelés középpontjában mindenkor az alkotótevékenység kell, hogy álljon.

John Dewey azt vallja, hogy „A nevelés folyamata már a születés pillanatában megkezdődik, folyamatosan fejleszti az egyén szellemi erőit, átitatja az ember öntudatát, alakítja szokásait és nézeteit, felkelti érzéseit és érzelmeit". Véleménye szerint „az egyedüli igaz nevelés akkor valósul meg, ha a gyermek szellemi erőit annak a társadalmi környezetnek az igényei formálják, amelyben él. Ezek az igények ösztönzik arra, hogy a közösség tagjaként cselekedjen, s magát abból a szempontból ítélje meg, hogy mennyire van hasznára a közösségnek. A cselekvései által kiváltott reakciókból tudja meg, hogy ezeknek a cselekvéseknek mi a társadalmi jelentőségük. A bennük rejlő érték visszatükröződik magukra a cselekedetekre." (Dewey, 1976.)

A legjobban szervezett intézményes nevelés sem tud teljes mértékben elszakadni attól a folya-mattól, amely során a gyermek fokozatosan sajátítja el környezete szokásrendszerét.