Gyakorlati megoldások a differenciálásra a testnevelésben
Differenciálás a tanítási célokban:
- „kell" és „van" érték összevetése;
- reális, a tanulók egyéni képességeihez mért célok;
- elérhető teljesítménycél meghatározása
Differenciálás a tananyagon belül:
- tananyagcsökkentés, szelektálás, nehezítés;
- megfelelő, olykor eltérő rávezető eljárások, pl. rávezető gyakorlatok, kényszerítő helyzetek stb.
- terhelési összetevők változtatása
Differenciálás a követelményekben, értékelésben, ellenőrzésben:
- az egyéni sajátosságok ismeretében kialakított célokkal összhangban alakítjuk ki a fentieket;
- a tanulók önmagukhoz mért fejlődését vesszük figyelembe;
Differenciálás a munkaformák megválasztásában:
- figyelembe vesszük az osztály-, csapatfoglalkozás, illetve azok fajtáinak előnyeit és hátrányait a hatékony tanulás érdekében;
- óratípusok arányosítása a feladatok mennyiségéhez
Differenciálás a módszerek és eljárások alkalmazásában:
- változatos közlésmódok, hasonlatok;
- eltérő mélységű magyarázat, többszöri szemléltetés arányainak változtatása;
- hatékony segítségnyújtás; hibajavítás;
Differenciálás a terhelés összetevőiben:
- az intenzitás, a terjedelem, a pihenőidő tervszerű, egyénre szabott meghatározása;
Differenciálás a gyakorlási idő biztosításában:
- megfelelő szervezőmunka, hatékony időkihasználás szükséges, hogy a tanulásra szánt idő igazodjon az egyéni sajátosságokhoz;
- gyakorlási idő növelése, csökkentése
Differenciálás a motiválásban, aktivizálásban:
- a tanulásra ösztönzéskor figyelembe kell venni, hogy a tanítványaink eltérő motivációval, aktivitással rendelkeznek;
- ezen a téren is az egyéni sajátosságokhoz igazodó oktatással, neveléssel tudjuk a motivációs szintet növelni, az aktivitást fokozni;
Differenciálás a tanítói, tanári szerepvállalásban, viselkedésben:
- fontos a rugalmasság, az empátia, a jó légkör teremtése, a bizalom, a következetesség, az egyéni bánásmód elvének betartása a közösségi elv figyelembevétele mellett;
A differenciálás alkalmazásában meg kell különböztetnünk az átlag feletti és az átlag alatti képességű és készségű tanulók csoportjait. Az előbbi a tehetséges, az utóbbi a lemaradó tanulók sajátja, melyek felismerése, fejlesztése igen nagy kihívást jelent a tanárok, oktatók számára.
A pedagógus tevékenysége akkor lesz hatékony, ha tervszerű, körültekintő gondolkodása a tanulók gondos megismerésével párosul, az egyéni fejlesztést megfelelő mértékben, de a kollektív fejlesztéssel összhangban oldja meg.
Természetesen soha nem szabad megfeledkezni a megfelelő személyi és tárgyi feltételekről, körülményekről sem, melyek megléte hatékonnyá, hiánya lehetetlenné teszi a differenciált oktatást.
A differenciálás egyaránt szolgálja a tehetséges a tanulók fejlődését és az esetleg lemaradtak felzárkóztatását és nagymértékben segíti a tanulók önismeretét, önértékelését.