Skip navigation

A hibajavítás módszertana

A mozgáshibák megfigyelése:

  • Ahhoz, hogy a mozgáshibákat felfedezhessük, majd kijavíthassuk, a gyermekek által végzett mozgások, gyakorlatok végrehajtási módjának megfigyelésére és annak gyors értékelésére (helyes-e vagy hibás) van szükség.
  • A megfigyelés eredményességének, a mozgáshibák felismerésének előfeltétele a helyes mozgás pontos ismerete.
  • Fontos továbbá a mozgáshibák lényegének, okának gyors felismerése is. Ehhez szükséges a kiváló helyzetfelismerő- és megfigyelőképesség.

A hibajavítás akkor lehet eredményes, ha ismerjük:

  • a hibák jellegét;
  • keletkezésének okát;
  • megelőzésének, kiküszöbölésének módját;
  • a hibajavítás általános szempontjait.

A mozgáshibák osztályozása, fajtái:

  • Testi épséget veszélyeztető hibák: ezek között azok a legveszélyesebbek, amelyek következményei sérülésekben jelentkezhetnek, pl.: gurulóátfordulás rossz fejtartással, illetve azok a hibák, amelyeknek ismételt elkövetése fokozatosan idézne elő testi deformitásokat.
  • A gyakorlat végrehajtásában a mozgás szerkezetében jelentkező lényeges hibák:
    • lehet a gyakorlat minden (általános jellegű); vagy egy-egy részletében hibás; rossz irányú; hibás tempójú (stb.)
    • lényegtelen hibák: tartáshiba

A hibák okai, megelőzésük és kiküszöbölésük módja:

A mozgástanulás folyamatában előforduló hibák forrásait okozhatják az oktatók és a gyakorlatok végrehajtásában résztvevő tanulók.

  1. A hiba okát maga a pedagógus idézi elő:
    • Helytelenül választja meg az anyagot, az túl könnyű vagy túlságosan nehéz.
      Feladat: olyan gyakorlatok választása, amely technikai végrehajtása megvalósítható, fizikailag optimális terhelést biztosít. A gyermeket gondolkodásra, erőkifejtésre készteti, de megvalósítható, elvégezhető.
    • Helytelenül választja meg a módszereket, nem veszi figyelembe a megválasztást meghatározó tényezőket:
      • tanulók nem figyelnek az oktatóra és elkezdi a feladat ismertetését vagy szemléltetését
      • nem magyaráz érthetően, világosan;
      • szükséges lenne a bemutatás, de az elmarad, vagy nem szemléletes;
      • nem megfelelő a gyakorlatvezetési forma;
      • rossz tempót alkalmaz;
      • nem ellenőrzi a gyerekek gyakorlását;
      • nem javítja a hibákat.
    • Rossz szervezés következtében nem biztosít elegendő időt a gyakorlásra.
    • A feladatát unottan, játékos légkör megteremtése nélkül, érdektelenül végzi.
  2. A hibás végrehajtás oka a gyermekekben rejlik:
    • A mozgástanulás kezdeti szakaszában, a durva koordinációs szakaszban, hibával mindig számolnunk kell, hiszen még nem alakulhattak ki a finom koordinációs reflexkapcsolatok, ekkor a hiba oka elsősorban a görcsösség, merevség.
    • Az pedagógusnak a hibák kiküszöbölése érdekében helyesen kell a módszereket és a szervezést megválasztani, megfelelő gyakorlatokat (cél-, rávezető gyakorlatok) kell előzetesen gyakoroltatni, segítségadást kell nyújtani, egyéni és közösségi bánásmód elve szerint kell eljárni.
    • Előfordul, hogy gyermek az adott gyakorlatot már előzőleg gyakorolta, de hibás végrehajtásban, és így a reflexkapcsolatok helytelenül alakulhattak ki. Ilyenkor a tanító az illető gyereknél kezdje elölről a gyakorlat tanítását.
    • Hiba oka lehet pl.: egyes izomcsoportok nem megfelelő ereje, az ügyesség vagy állóképesség csekély mértéke, egyes ízületek merevsége. Az ilyen természetű hibákat gondosan megválasztott előkészítő gyakorlatokkal lehet megelőzni, illetve megszüntetni.
    • Előfordulhat, hogy a gyermek látható vagy rejtett testi deformitása a helytelen végrehajtás oka. A még nem látható, de már esetlegesen meglévő gerincferdülések, a lábboltozat süllyedése, a gyenge látás komoly hiba ok lehet. Ezekre fokozottan kell ügyelni, alkalmazva az egyéni bánásmódot, figyelve a nevelői tapintatra.
  3. A hibákat olykor külső körülmények, hatások is kiválthatják:
    • Például a foglalkozáson- különösen az udvaron- váratlanul személyek, tárgyak jelennek meg. Ezek különösen akkor jelentenek figyelemelterelést, ha ismeretlenek, vagy hangot adnak (autó, repülő stb.). Ilyen estben inkább elégítsük ki a gyermekek kíváncsiságát, így hamar tudomásul veszik a szokatlant, és tovább tudnak figyelni.
    • Előfordul, hogy az iskola életében a szokásostól eltérő a napirend, pl.: ünnepélyre készülnek, akkor a gyermekek figyelme elterelődik. Ilyenkor fokozottan ügyeljünk az érdekes, örömet keltő foglalkozásra.
    • Ha hosszabb szünet áll be az iskolában, ez a kihagyás a mozgástanulásban feledéssel jár, amely szintén hiba okot jelenthet, s mellyel számolnunk kell a szünet után.

A hibajavítás általános szempontjai

  1. A hibákat célszerű sorrendben kell javítani.
    • A testi épséget veszélyeztető hibákat kell elsősorban megelőznünk illetve javítanunk. Arra kell ügyelnünk, hogy mindenki lássa, hallja, ismerje meg a helyes végrehajtást és tudatosítsuk azt, valamint segítségadásnál vigyázzunk az elhelyezkedésünkre.
    • A technikai illetve a helytelen kivitelezés hibáit fontossági sorrendben és egyszerre csak egy hibát javítsunk. A vezető műveletre illetve a meghatározó mozdulatra vonatkozó hiba kijavítása sokszor a kisebb hibák megszűnését is maga után vonja.
    • Fontos a helyezkedésünk, hogy megfelelő távolságról, szögből végezzük a megfigyelést.
    • A hibát először általánosságban, majd személy szerint javítsuk, de az utóbbit is mindenki okulására.
  2. A gyakorlás folyamatosságának biztosítása.
    • A gyakorlás folyamán folyamatos hibajavító közléseket alkalmazzunk, s ha csak lehet, a gyakorlás megszakítása nélkül végezzük azt.
    • Az indokolatlan, állandó hibajavítás a foglalkozást vontatottá teszi, unalmat vált ki s idővel megszokottá válik, s nem érzik a gyerekek a hibajavítás fontosságát.
  3. A hibákat úgy javítsuk, hogy a mozgás helyes végrehajtására mutassunk rá.
    • A hibák javítása ne maguknak a hibáknak, hanem a helyes végrehajtásnak kiemelésével történjék. Pl.: „Nyújtsátok ki a térdeteket!" vagy „Nyújtott térddel végezzétek a feladatot!"
  4. A nevelés céljának szem előtt tartása.
    • Hibajavításunkat át kell hatnia a gyermekek iránt érzett és tanúsított szeretetünknek.
    • Megértéssel és a mozgástanulás természetes velejárójaként kell felfognunk a hibákat.
    • Érezzék a gyerekek, hogy segíteni akarunk nekik. Óvakodjunk a gunyoros hangtól, s attól, hogy a kevésbé ügyes gyerekeket a többiek kinevessék.
    • Különösen a gátlásos gyermekeket segítse, buzdítsa a pedagógus, juttassa sikerélményhez. Pl.: kisebb magasságot ugortasson vele; a kezét fogva, együtt ugorják át a magasságot.
    • A gátlásoktól ebben a korban kell megszabadítani a gyermekeket az egyéni bánásmód elvét érvényesítve.