A serdülőkor jellemzői
Bár a pubertást (serdülőkort) szokás két részre bontani, ez valójában azonban egy folyamatosan előrehaladó fejlődési folyamat, amire néhány általános érvényű megállapítás vonatkozhat. A serdülés fogalma alatt átmeneti állapotot értünk, ebben az életkorban az egyén a gyerekkorra jellemző állapotából a fiatal felnőtt korra jellemző állapotba átalakul át.
A pubertás ambivalens (kettős) jellegű, egyidőben jelen lehetnek egyes területeken még a gyerekkorra, és más területeken már a felnőtt korra jellemző tulajdonságok is. Az utóbbi időben a serdülőkor akcelerációját (felgyorsulását) figyelhetjük meg, a múlt századhoz viszonyítva ugyanis előbbre tolódott, manapság korábban (fiatalabb életkorban) kezdődik és zajlik, mint a múlt század első felében.
Erre az életkorra a differenciáció (elkülönülés, szétválás) is jellemző, eltérő serdülési ütem figyelhető meg nemek szerint is. A lányoknál korábban kezdődik, mint a fiúknál és alkati különb-ségek is megfigyelhetők. Mindkét nemben előfordulhatnak feminin (női) és maszkulin (férfi) alkatú gyermekek is, akiknek fejlődési üteme individuális (egyéni) sajátságokat mutathat.
Sajátság az is, hogy ebben az életkorban a fejlődés üteme relatíve intenzív (viszonylag gyors), ami miatt ellentmondások alakulhatnak ki. A gyors szomatikus (testi, fizikális) fejlődést nem követi a morális (erkölcsi, pszichológiai) fejlődés. Hamarabb kialakulhatnak a felnőtt korra jellemző vágyak és igények, amelyek mögött ezek kielégítésének eszközei, illetőleg lehetőségei még nem alakulhatnak ki, azok még egy ideig gyermekiek maradnak.
Jelentős hormonális fejlődési folyamat zajlik ebben az életkorban, bekövetkezik a szexuális (nemi) érés. Bár a biológiai nemi érés a serdülőkor sajátja, ettől a családalapításra való érettség egy-két évtizeddel is elmarad, és a későbbi életkorra tolódik.
Általánosságban elmondható, hogy a serdülőkori fejlődés totálisnak (teljesnek) mondható, az individuum (az egyén) szomatikusan (testileg, biológiailag) pszichológiailag (lelkileg), valamint szociálisan (társadalmilag, közösségileg, az emberi kapcsolatokra vonatkozóan is) is átalakul. A szomatikus érés hamarabb következik be, amitől a morális érés időben elmarad. Másképpen fogalmazva a serdülő kifejlett szomatikumát nem képes önállóan felhasználni, felnőttre jellemző testi tulajdonságai gyermekes viselkedéssel párosulnak, az ellentmondás miatt feszültség keletkezik, a serdülő státusza (a társadalomban elfoglalt helye) átmenetileg tisztázatlan, nem világos az eltérő gyermekes és felnőttes viselkedési normák miatt. Az eltérő ütemű szomatikus és morális fejlettségű szint konfliktusokat gerjeszt nemcsak a serdülő és környezetével, hanem önmagával szemben is.