Az erősítőhatás fogalma, megjelenési formái
Az erősítő hatásról akkor beszélünk, amikor egy
izomcsoport egy külső ellenállással, illetve
erővel szemben erőt fejt ki, munkát végez, és ez a munka
hozzájárulhat statikus vagy dinamikus erejének fejlesztéséhez. Az erősítő hatás
lehet statikus és dinamikus.
- Statikus
erősítőhatás
Statikus erősítésről akkor beszélünk, amikor az izom,(belső
erő) erőkifejtése révén egyensúlyban van a külső erővel, illetve ellenállással,
így nem tud létrehozni mozgást. Az ilyen esetben az izom feszülése nő, de
hossza az erőkifejtés alatt nem változik, az izom kontrakció típusa izometriás.
- Dinamikus
erősítőhatás, legyőző és fékező erőkifejtés
Dinamikus erősítésről akkor beszélhetünk, amikor az izom
erőkifejtése elmozdulást hoz létre.
Az izom legyőző
erőkifejtési módjáról akkor beszélünk, amikor az izom megrövidülve, nagyobb
erőt fejt ki, mint a külső erő illetve az általa mozgatott külső ellenállás, így
hoz létre elmozdulást, (Pl.: hasonfekvésből emelkedés
fekvőtámaszba, vagy karemelés oldalt magastartásba.))
Az izom, fékező
erőkiejtési módjáról akkor beszélünk, amikor az izom megnyúlva kisebb erőt
fejt ki, így kényszerből, vagy akaratlagosan megengedi a külső erő érvényesülését,
annak mozgató hatását, vagyis az erőkifejtésben résztvevő testrész
elmozdulását,
(Pl. fekvőtámaszból ereszkedés hasonfekvésbe, vagy karleengedés mélytartásba.)