Szaknyelv és rajzírás
A gimnasztikai gyakorlatok közlésének két legelfogadottabb formája a szakleírás, illetve a
gyorsabb alkalmazást lehetővé tevő rajzírás. A gimnasztika szaknyelve egy sajátos
fogalomrendszert, míg a rajzírás egy ugyancsak sajátos jelrendszert jelent.
Mindkettő külön –külön is megállja a helyét, de ha nagyon pontos információkat
akarunk adni, akkor együtt, egymással összhangban kell nézni őket.
A szaknyelv jelentősége
Minden szakmának megvan a maga sajátos nyelvezete,
szóhasználata, így természetes igény, hogy a sport és testnevelés területén
dolgozó szakemberek mindennapos gyakorlatában is jelen legyen egy, a szakmára
jellemző terminológia.
A gimnasztika, egy sportág-független gyakorlatrendszer,
ugyanakkor minden sportágban alkalmazzák a mozgásrendszerét, így az egységesen
használt gimnasztika szaknyelv ismerete alapvető követelmény a sportszakemberek
kommunikációjában.
A szaknyelv alapelveinek ismertetése előtt feltételezzük,
hogy a tartásos helyzeteket és a mozgásos elemeket már ismerik a hallgatók.(Derzsy
2004, Honfi 2011)