Mászások, függeszkedések oktatásának módszertana

Mászni lehet talajon támaszban és eszközökön (kötélen, bordásfalon, létrán, rúdon).

Függeszkedéskor váltogatott kézzel (csak kézzel) hajtjuk végre a helyváltoztatást függésben.

A talajon történő mászás kézen és lábon (talpon) történik. A kúszásokhoz hasonlóan gyakoroltatjuk.

Az utánzó jellegű mászásokat (rák, pók, sánta róka, fóka, medve) sokszor alkalmazzuk a foglalkozások bevezető és fő részében is.

Az eszközökön végzett mászások, függeszkedések megfelelő izomerőt, és ügyességet követelnek a tanulóktól. Először bordásfalon végeztessünk feladatokat, és utána kötélen. A mászókulcsolás oktatására nagy hangsúlyt fektessünk. Kötélmászáskor a kötelek számának megfelelő csoportokat kell kialakítani. A kötél alá tehetünk szőnyeget, hogy nagyobb biztonságban legyenek tanítványaink. A csoportok cseréjét vezényszavakkal irányítsuk.

Akkor kezdhetjük a mászás oktatását, ha a tanuló hajlított karú függésben meg tudja tartani magát. Csak fokozatosan követeljük meg a teljes magasságig mászást. Fontos, hogy lefelé is mászassuk a tanulókat, mert ha lecsúsznak, a kötél szinte leégeti a tenyerükről a bőrt.

Amennyiben lehetőség adódik rá, természetes körülmények között, szabadban is alkalmazzuk a mászásokat, függeszkedéseket. Ha több szeren végezzük, vízszintesen, vagy rézsútosan felfelé, vagy lefelé haladva, vándormászásról beszélünk.