Bordásfalgyakorlatok

Az iskolai testnevelésben a szabadgyakorlatok után a bordásfalgyakorlatokat használják a legtöbbet, de csak jól előkészített, kellő szabadgyakorlati és kéziszeres alapokkal rendelkező tanuló dolgozzon a bordásfalon. Ez a szintén svéd eredetű szer igen sokoldalú felhasználásra alkalmas.

Az előkészítő gyakorlatok közül a bordásfalon végzett gyakorlatok a legerőteljesebbek.  Különösen a váll, a kar, és a törzs izmaira hatnak, de szinte minden testrész mozgékonyságának növelésére, erősítésére, valamint a helyes testtartás kialakítására alkalmazhatjuk ezt a szert. A torna mozgásanyagának oktatásában rendszeresen használják a bordásfalat különböző cél-, illetve rávezető gyakorlatok végrehajtására.

A bordásfalgyakorlatok nagyobbrészt egyéni gyakorlatok, de végezhetők páros és csoportos feladatok is.

Gyerekek esetében követeljük meg a fokok felső madárfogással történő használatát, mert ez a legbiztonságosabb fogásmód.

Legjobb, ha minden tanulónak jut egy- egy bordásfal. Amennyiben mégsem: kicsiknél két gyereket is állíthatunk egy bordásfalhoz, de nagyobbaknál csoportokban (2-3) kell a feladatot végeztetni. A szerhez történő elhelyezkedés járás vagy futás közben történhet. Amennyiben csoportokban dolgozunk azokat helyben, vagy fejlődéssel alakítsuk ki. A várakozó csoportok figyelhetik az éppen „dolgozókat” (padra is ültethetjük őket), vagy hasonló feladatot végezhetnek, mint a bordásfalon, csak szer nélkül, illetve önállóan hajthatnak végre ismert kiegészítő feladatot. Fontos, hogy a feladatok ismertetése mindenkinek szóljon, és a cserék gyorsan, zökkenőmentesen történjenek. Egyszerre 2-3 gyakorlatot is végezhetnek a tanulók, és utána cserélnek, illetve „építkezve” is gyakorolhatnak. (A csoport 1-2. gyakorlat, csere, B csoport 1-2. gyakorlat, majd a 3. gyakorlat, csere, A csoport 3.gyakorlat, majd 4.gyakorlat, csere stb.). Ha több csoportban dolgoztatunk, a foglalkozás vezetője a két /három csoport között, oldalt ― a „váltózónán kívül”― helyezkedjen el, hogy mindenkit jól láthasson. (Metzing 2010)

Fontos, hogy bemutatáskor a gyermekeket léptessük hátra a bordásfaltól, megfelelő távolságra, hogy jól lássák a gyakorlatot.

Kicsiknél ne engedjük, hogy leugorjanak a bordásfalról. Nagyobbak, miután megtanítottuk a leugrás technikáját, leugorhatnak, de csak az általunk engedélyezett magasságról.

A foglalkozások előtt feltétlenül ellenőrizni kell a bordásfalak állapotát, mert például a törött fokok komoly sérülést okozhatnak.

A bordásfalgyakorlatokat összeköthetjük kéziszer, és padgyakorlatokkal, ami növeli a gyakorlás hatékonyságát, illetve változatossá teszi azt.

A gyakorlatok összeállításánál ügyeljünk arra is, hogy a szökdelő, a támasz és a függésben végrehajtandó gyakorlatokat váltogassuk egymással.

A szaknyelven történő közlés esetén meg kell határoznunk a tanuló helyzetét a szerhez képest, (mellső, hátsó, bal vagy jobb oldal, ill. haránthelyzet), a támasz vagy fogás helyét, (fejmagasságban, csípőmagasságban, az 5. fokon,) esetleg a tanuló bordásfaltól való távolságát, (lépésben, méterben vagy kartávolságban) (20. táblázat)