Skip navigation

Nyújtó hatású alapformák

A nyújtó hatású alapformák végrehajtásakor a mozgásban szerepet játszó agonista és antagonista izmok közül az egyik összehúzódik, a másik pedig ellazul. Ha a mozdulat végrehajtása egészen az ízületi mozgáshatárig terjed, akkor az ellazuló izomhas megnyúlik. Pl. a kar vízszintes síkban történő hátra húzása esetén a delta-izom hátulsó része, a csuklyás izom válli része és a széles hátizom összehúzódik, ezzel egyidőben a delta izom elülső részre, a mellizmok és kétfejű karhajlító izom hosszú feje ellazul, megnyúlik. A példa esetében tehát az izmok megnyúlását az antagonista izmok ereje hozta létre.
Az izmok megnyúlását más belső és külső erők is létrehozhatják. Pl. Terpeszállásban a törzs megfelelő hátra hajlítása esetén a fej, a törzs és a felső végtag tömegére ható nehézségi erő megnyújtja a hasizmokat. Vagy nyújtott ülésben, a társ segítségével végrehajtott előre törzshajlításkor megnyúlnak a hát-, a far-, és a térdhajlító izmok.

Aktív az izomnyújtás, ha antagonista izmok összehúzódása eredményezi azt, a passzív ha más izmok erőkifejtésére, vagy valamilyen külső erő hatására jön létre.

Az aktív nyújtó hatású alapformákat mindig maximális izom-összehúzódással kell végrehajtani. A passzív izomnyújtás a már túlzottan megerősített, a megrövidült izmok és a beszűkült mozgáshatárú ízületek „rendben tartására” hívatott. Ezt a ―sokszor fájdalmas ― tevékenységet alapos bemelegítés előzze meg.
A szakemberek megegyeznek abban, hogy „tiszta” izomműködés nincs. Az alapformák végrehajtása során izom-összehúzódás, ellazulás, megnyúlás és feszülés váltakozóan, illetve vegyesen fordul elő. Azt, hogy nyújtó hatású-e az alapforma, vagy pedig erősítő hatású, az izomműködés részaránya dönti el. Pl. a terpeszállásban végrehajtott törzshajlítás balra nyújtja a jobboldali izmokat, a törzsnyújtás pedig erősíti azokat.
Ha a törzshajlítás balra utánmozgással történik, akkor nagyobb lesz a jobboldali izmok megnyúlásának részaránya, ha viszont a mozgást egyenletes, lassú tempóban végezzük, akkor megnő az erősítő hatás részaránya, mert a törzs balra hajlításakor a jobboldali izmok fékező, engedő erőt fejtenek ki, törzsnyújtáskor pedig összehúzódnak.
A statikus és dinamikus gyakorlatok az izomrendszerre kifejtett hatásuk szerint lehetnek:

Dominánsan erősítő, dominánsan nyújtó, dominánsan ernyesztő hatású, és intermuszkuláris koordinációt fejlesztő gyakorlatok. Azt a gyakorlat, amelyben többféle hatás jelenik meg, vegyes hatású gyakorlatnak nevezzük.