Nyújtó hatású alapformák
A nyújtó hatású alapformák
végrehajtásakor a mozgásban szerepet játszó agonista és antagonista izmok közül
az egyik összehúzódik, a másik pedig ellazul. Ha a mozdulat végrehajtása
egészen az ízületi mozgáshatárig terjed, akkor az ellazuló izomhas megnyúlik.
Pl. a kar vízszintes síkban történő hátra húzása esetén a delta-izom hátulsó
része, a csuklyás izom válli része és a széles hátizom összehúzódik, ezzel
egyidőben a delta izom elülső részre, a mellizmok és kétfejű karhajlító izom
hosszú feje ellazul, megnyúlik. A példa esetében tehát az izmok megnyúlását az antagonista
izmok ereje hozta létre.
Az izmok megnyúlását más belső és külső erők
is létrehozhatják. Pl. Terpeszállásban a törzs megfelelő hátra hajlítása esetén
a fej, a törzs és a felső végtag tömegére ható nehézségi erő megnyújtja a
hasizmokat. Vagy nyújtott ülésben, a társ segítségével végrehajtott előre
törzshajlításkor megnyúlnak a hát-, a far-, és a térdhajlító izmok.
Aktív az izomnyújtás, ha antagonista izmok összehúzódása eredményezi azt, a passzív ha más izmok erőkifejtésére, vagy valamilyen külső erő hatására jön létre.
Az aktív nyújtó hatású alapformákat mindig
maximális izom-összehúzódással kell végrehajtani. A passzív izomnyújtás a már túlzottan megerősített, a
megrövidült izmok és a beszűkült mozgáshatárú ízületek „rendben tartására”
hívatott. Ezt a ―sokszor fájdalmas ― tevékenységet alapos bemelegítés előzze
meg.
A szakemberek megegyeznek abban, hogy „tiszta”
izomműködés nincs. Az alapformák végrehajtása során izom-összehúzódás,
ellazulás, megnyúlás és feszülés váltakozóan, illetve vegyesen fordul elő. Azt,
hogy nyújtó hatású-e az alapforma, vagy pedig erősítő hatású, az izomműködés
részaránya dönti el. Pl. a terpeszállásban végrehajtott törzshajlítás balra
nyújtja a jobboldali izmokat, a törzsnyújtás pedig erősíti azokat.
Ha a törzshajlítás balra utánmozgással
történik, akkor nagyobb lesz a jobboldali izmok megnyúlásának részaránya, ha
viszont a mozgást egyenletes, lassú tempóban végezzük, akkor megnő az erősítő
hatás részaránya, mert a törzs balra hajlításakor a jobboldali izmok fékező,
engedő erőt fejtenek ki, törzsnyújtáskor pedig összehúzódnak.
A statikus és dinamikus gyakorlatok az izomrendszerre kifejtett hatásuk szerint
lehetnek:
Dominánsan erősítő, dominánsan nyújtó, dominánsan ernyesztő
hatású, és intermuszkuláris koordinációt fejlesztő gyakorlatok. Azt a gyakorlat,
amelyben többféle hatás jelenik meg, vegyes hatású gyakorlatnak
nevezzük.