Dobások oktatásának módszertana

A dobások igen kedvelt mozgásformái a természetes gyakorlatoknak. Különböző tárgyakat, eszközöket (babzsák, labda, bot) dobhatunk távolba, célba (függőleges, vízszintes, álló, mozgó), társunknak, sőt saját magunknak.

Dobhatunk két kézzel, egy kézzel, alulról, felülről, helyben (állásból, ülésből, térdelésből, fekvésből), járásból, nekifutásból. A dobások lehetnek hajítások, lökések, vetések.

A dobások komplex módon fejlesztik a szervezetet, pl.: a felső és alsó végtag izomerejét, a mozgáskoordinációt (ügyességet), gyorsaságot, izomérzékelést.

A dobások, mint un. durva koordinációjú mozgások, előfeltételét jelentik- többek között- a finom mozgásoknak.

A dobások oktatásakor az elkapást is meg kell tanítani a tanulóknak.

• A dobásokat végeztethetjük egyéni dobásokként, amikor a tanulók a különböző eszközöket saját maguknak dobják fel és kapják el. Ilyenkor fontos, hogy mindenkinek jusson eszköz. Amennyiben a magas létszám, illetve a kevés eszköz mégsem tenné ezt lehetővé, akkor csoportonkénti osztályfoglalkozást alkalmazzunk.
• A dobásokat alkalmazhatjuk párokban, páronként egy, néha két labdával. A tanulókat célszerű két soros vonalban felállítani a terem egész hosszában, egymással szemben, a dobás és az eszköz jellegének, valamint a tanulók képességének megfelelő távolságra. Mindig határozzuk meg, hogy melyik csoportnál legyen a labda. A dobásokat jelre kell végrehajtani, mely lehet síp, taps, vagy „dobás” vezényszó.
• A tömöttlabdával végzett dobások esetében engedhetjük, hogy a labdák a földre érkezzenek, nem kell elkapni.
• Gyakorlás közben fel kell hívni a figyelmet a guruló labdák által kialakuló balesetveszélyre.
• A labdák kiosztása, helyrerakása a szabadgyakorlati alapformájú gyakorlatoknál leírt módon történjen.