Ugrókötél-gyakorlatok

Az ugrókötél az iskolai testnevelés oktatásának egyik leggyakrabban használt kéziszere. Viszonylag könnyen beszerezhető, olcsó, egyszerűen és kis helyen tárolható. A kötél anyaga lehet kender, műanyag, a nyele készülhet fából és műanyagból.

Az ugrókötél hossza akkor megfelelő, ha a kötél közepére állva a kötél két vége mell- magasságig ér. A kötél hordási módja, kétrét vagy négyrét hajtva, egy kézben mélytartásban a legcélszerűbb.

A szer alkalmazásakor lehetőleg minden tanulónak jusson 1 - 1 kötél. A kéziszer felvétele szervezetten a többi szernél már ismertetett módon történjen. Ha a kötél hossza miatt cserére van szükség, a kiosztás után engedjük meg, hogy a tanulók cserélhessenek.

A célszerű alakzat az egész távolságnál nagyobb tér és távköz. Több soros vonal esetén a második(negyedik) sor egy lépést lépjen oldalra, így az áthajtásoknál sem érintik egymást a kötelek. Megoldást jelenthet az is, ha fél jobbra/balra fordulatot rendelünk el.

Az ugrókötéllel végzett gyakorlatok két nagy csoportra oszthatók, a szabadgyakorlati alapformájú gyakorlatokra (többnyire ütemtartással) és az ütemtartás nélküli, előre/hátra áthajtással végzett gyakorlatokra. Az ütemtartás nélküli gyakorlatoknál meg kell határozni az ismétlésszámot, vagy a rendelkezésre álló időt.(pl.30 másodperc).

 A helyes kötélhajtást meg kell tanítani a gyerekekkel, csuklóból a csípő mellett, kissé hajlított könyökkel végezzék. Az áthajtásokat először a legegyszerűbb módon, szökdeléssel végeztessük.

A haladással végzett kötélhajtásokhoz biztosítani kell a nagyobb egymástól való távolságot.

A vezényszavak csakúgy, mint a többi szernél, a kötélre vonatkozzanak. (17. táblázat)