A tanulás

A tanulás szűk értelmezése:

• A pedagógia hosszú időn keresztül a tanulást a verbális tanulással azonosította.
• A tanulás az emlékezet fejlesztését, a szövegek megértését, a definíciók megtanulását, az ismeretek egyoldalú elsajátítását jelentette.
• A gyakorlati ismeretek, jártasságok, készségek és képességek kialakítása nem képezte a tanítás tárgyát.
• A személyiségfejlesztés elkülönült a tanítástól, ez a tanítás és a nevelés kettéválását jelentette.
• A tanulót passzív, befogadó, reproduktív szereplőnek tekintette. (Bíróné Nagy Edit, 2011.)

A tanulás tág értelmezése

• Ballér Endre szerint: „Tanulásnak tekintendő az elméleti és gyakorlati ismeretek, jártasságok és készségek elsajátítása, képességek kialakítása, meghatározott viszonyulások, érzelmi, akarati tulajdonságok fejlődése, valamint a magatartás tanulása is.” (Ballér Endre, 1981)
• NAT szerint: „A tanulás a pszichikum módosulása a külső tényezők hatására, tehát nem csupán ismeretelsajátítás és a figyelem, az emlékezet működtetése. Tág értelmezése magába foglalja valamennyi értelmi képesség és az egész személyiség fejlődését, fejlesztését.” (Bíróné Nagy Edit, 2011)
• Ma a tanulást tágan értelmezzük, amelynek lényege: a tanulás nemcsak a verbális, hanem ezen kívül szenzoros, motoros és szociális tanulást is jelent.