Gyakorlatanyag

• Természetes gyakorlatok:
  • A hagyományos állóképességi gyakorlatok mellett /pl.: futás/ a legtöbb természetes mozgás hozzájárul az állóképesség fejlesztéséhez, ha azt rendszeresen végezzük és az a szervezetre mindig valamilyen terhelést jelent.

• Határozott formájú gyakorlatok:
  • Az izomcsoportok nagyrészt igénybevevő, folyamatosan ismétlődő szabadgyakorlati alapformájú gyakorlatokkal is elérhető az állóképesség fejlesztése akkor, ha a végrehajtás tempójának váltogatásával bekövetkezik a szervezetben az aerob folyamatok túlsúlyba kerülése.

Módszertani szempontok:

• Az állóképességet fejlesztő módszerekben terhelési tényezők /intenzitás; időtartam; a pihenés időtartama; a pihenés jellege; ismétlésszám/ változatos felhasználása különösen fontos, mert velük lehet szabályozni az elfáradás jellegét.
• Az állóképességi gyakorlatok végzése közben el kell jutni addig, amíg a mozgás intenzitásának érdekében az egyén tudatos erőfeszítésre kényszerül. Ezzel a szervezet alkalmazkodik.
• Az állóképességi teljesítményekben nagyon jelentős szerepet játszik a mozgáskoordináció, ezért mindig jó technikával kell végrehajtani a mozgásokat, mert ez teszi lehetővé a gazdaságos energiamozgósítást és felhasználást.
• A helyes légzés kialakítása fontos egészségfejlesztő feladat, ami elsősorban az állóképességi terhelésekkel érhető el.