Skip navigation

Állóképesség

  • A szervezet fáradással szembeni ellenálló-képességét, hosszan tartó sportbeli erőkifejtéseknél állóképességnek nevezzük. Az állóképes egyén viszonylag magas intenzitással, hosszú ideig képes munkát végezni. Az állóképesség színvonala mindenekelőtt a keringési és légzésszervek, az anyagcsere és az idegrendszer működésétől függ. Lényeges feltétele a szervek és szervrendszerek koordinált működése.
    • A hosszú távú állóképesség a teljesítményekben a 15-30 perc feletti erőkifejtésekre jellemző. Meghatározó tényezője az időegységre eső oxigénfelvétel nagysága, vagyis az aerob kapacitás.
    • A középtávú állóképesség a 2-9 perc feletti erőkifejtéseknél jelentkezik. Ennél az alap-állóképességi fajtánál a „látszat steady state” állapot áll fenn, amely mérsékelt oxigénadósságot jelent, vagyis a mozgás végrehajtásakor részben anaerob (oxigén nélküli) folyamatok játszódnak le a szervezetben.
    • A rövidtávú állóképesség 45 sec és 2 perc közötti teljesítményekhez szükséges képesség. Magas szintű aerob és maximális anaerob kapacitással jellemezhető. (Hamar Pál, 2008)