1. A beszédszervek és működésük
A beszédhangok képzése, artikulált létrehozása csak az ember sajátja. Az emberré válás folyamatában a testtartásban és a hangadó szervek alakulásában történő változás által jött létre az artikulált beszédhang megképzésének feltétele.
A beszédszervek
a) A tüdő és működése
Az emberi hangadásban, a hang létrehozásában az energiát adó levegőt a tüdő szolgáltatja. A tüdő a bordakosárban helyezkedik el, két lebenyből áll, apró hólyagocskák szövedéke, amelyek kapcsolatban vannak egymással, és a hörgőkkel ezek a légcsőben egyesülnek. A tüdő elsődleges szerepe élettani, feladata a szervezetben végbemenő lassú égéshez az oxigén biztosítása és a káros széndioxid kiválasztása. E kiáramló levegőt használjuk fel a hang képzésére. A pusztán élettani célú légzés nem ad elég levegőt a beszédhez. A beszélő foglalkozáshoz nagyobb levegőmennyiség szükséges, ehhez ki kell alakítani a technikai légzésformát: nagy levegő belélegzése és a beszédhez használt kiáramló levegő időtartamának és aktív felhasználásának tudatos szabályozása.
A legtöbb nyelvben, így a magyarban is szinte minden beszédhangot a tüdőből kiáramló levegő segítségével képzünk. A tüdőből kiáramló levegő további útját az jellemzi, hogy különféle, a hangképző szervek által állított akadályokat kell leküzdenie. Az akadályt alkotó szervek mindig párosak: a két hangszalag együtt, a garatfal az ínyvitorlával, a nyelv a szájpadlással, a két ajak együtt, illetve a felső fogsor és az alsó ajak. Ezért szoktunk a hangképzésben szervpárokról beszélni.
b) A gégefő
A gégefő a légcsőnek kiszélesedett meghosszabbítása. A levegő a tüdőből a légcsövön át a gégefőbe jut. A gégét porcok alkotják. Elöl van a pajzsporc, ezt keskenyen körbefogja, majd hátul kiszélesedik a pecsétgyűrű alakú gyűrűporc. A gégefő belsejében vannak a hangszalagok elülső végükkel a pajzsporchoz rögzítve, hátsó végükkel a mozgékony kannaporcokhoz tapadnak. Ez utóbbiak mozgását követve összezáródhatnak vagy széthúzódhatnak.
A gégefő
A kannaporcok mozgásától függően a hangszalagoknak többféle állását lehet megkülönböztetni. Ha egymástól távol, nyitott állásban vannak, akkor a kiáramló levegő nem rezegteti meg őket, de ha összezáródnak, akkor a levegő csak úgy tud átáramlani, ha a hangszalagokat mozgatja. E mozgások szerint vagy zöngétlen hang keletkezik (zöngétlen mássalhangzók) vagy zöngés (magánhangzók, illetve zöngés mássalhangzók).
A hangképzés szempontjából megemlítendő a gégefő lehetséges függőleges elmozdulása, mely a hangszín alakulásában kap szerepet, a gégefő izomzatának feszessége élessé teszi a hangot, a hangsúly létrejöttében is fontos a gégefőt mozgató izomzat tónusa.
c) Toldalékcső vagy hangjárat
Összefoglaló neve azoknak a hangképző szerveknek, amelyek a gége felett a beszédhangok képzésében aktív vagy passzív módon részt vesznek. A gégefedő porc felett kezdődnek, és az ajkakig, illetve a külső orrnyílásig tartanak.
A toldalékcső
A toldalékcső beszédműködés közben
A garatüreg a légjáratnak a gégefő felett való közvetlen folytatása. Itt dől el, hogy a levegő az orrüreg vagy a szájüreg felé tart: az ínyvitorla vagy ínycsap szabályozza a levegő útját. Ha a szájüreg felé elzárja a levegő útját, az orrüregen át távozik, és orrhangok jönnek létre (m, n, ny), ha az orrüreg felé zárja a kiáramlást, szájhangok keletkeznek. A magánhangzók és mássalhangzók többsége ez utóbbi módon jön létre, illetve módosul.
A szájüregben a beszédhangok képzése szempontjából rendkívül fontos szervpár a nyelv és a szájpadlás. A szájüregnek kétféle szerepe van: hangmódosító és hangforrás. Alakját és térfogatát főképp a nyelvmozgás szabályozza. A nyelv nyugalmi helyzetből való elmozdulása kétirányú lehet: emelkedik függőleges síkban – a magánhangzók zártsági fokát határozza meg; másfelől előre-hátra mozog vízszintes síkban. Ha a nyelv egész tömege előrenyomul, kis hangszekrény keletkezik, és magas hangszínűvé teszi a zönge akusztikai hatását. Ha a nyelv hátrahúzódik, a nagyobb hangszekrény következtében mély hanghatásúvá válik a zönge. A hangmódosítási funkció a magánhangzók minőségi tulajdonságában meghatározó jegy.
A szájüreg hangforrás is lehet. Két szerv párt alkotva akadályt állít a kitóduló levegő útjába, s az akadályba ütközés, illetve annak legyőzése zörejt eredményez. A szájüreg artikulációs szervpárja a nyelv és a szájpadlás. A mássalhangzók akadályhangok, és képzésük helye többnyire a szájüreg.
A toldalékcső szemmel látható záró része a két ajak. Hangforrás, és hangmódosító rendeltetése is van, így a magán- és mássalhangzók minőségét meghatározó képzési jegy szerve. Az ajaknyitás alakja és nagysága a szájüreg térfogatát szabályozza, s ezzel hangmódosító szerepet tölt be. Alkothat akadályt is, melynek leküzdése beszédhangot hoz létre, azaz hangforrás.