3.2. A mássalhangzók egymásra hatása: mássalhangzó-törvények

A beszédben egymás mellé kerülő mássalhangzók jelentősen hatnak egymásra úgy, hogy képzésünkben módosulnak vagy teljesen megváltoznak. Az eltérés lehet zöngeállapot, a képzés helye, módja, időtartama. A mássalhangzó-változás tehát lehet hangtani alkalmazkodás, de lehet teljes mértékű hangváltozás, melynek következtében egy új hang (a rendszerben létező) jön létre. Azt a hangot, amelyik változtat, indukáló hangnak, azt pedig, amelyik módosul, indukált hangnak nevezzük.

a) A hasonulások

Hasonulásnak nevezzük azt a hangváltozást, melynek következtében a két egymás mellé kerülő mássalhangzó közül az indukáló hang hatására az indukált hang úgy változik, hogy eredményeképpen nyelvünk hangrendszerében is önállóan használatos hanggal esik egybe.

Részleges hasonulásról beszélünk, ha egy mássalhangzó a rá következő mássalhangzó hatására egy képzési mozzanat – vagy a zönge vagy a képzés helye – tekintetében alkalmazkodik: zöngésség tekintetében, pl. dobtam, ejtsd doptam; a képzés helye szerint, pl.: rongy, ejtsd ronygy.

A hasonulásnak azt a formáját, amelyben valamely hang egy szomszédos másikhoz több képzésmozzanat tekintetében is alkalmazkodik, s az egymás mellé kerülő eltérő hangok egyikének hosszú változata jön létre, teljes hasonulásnak nevezzük. A teljes hasonulás kiejtésben történő hangkapcsolat hatására létrejövő változás, mely ejtésformát az írott változat olykor nem jelöli (jelöletlen teljes hasonulás), más változatát viszont a helyesírás is követi. Ez utóbbi meghatározott alaktani körülményekhez kötődik (jelölt teljes hasonulás). Jelöletlen hasonulásra példa: község, ejtsd kösség; bátyja, ejtsd báttya. Jelölt teljes hasonulásra példa: öttel, széppé, olvassuk, hozzad, azzal, ettől, ennek.

b) Összeolvadás

Ha két egymás mellé kerülő különböző minőségű mássalhangzó úgy hat egymásra, hogy mindkét hang elveszti eredeti minőségét, és a két hang helyett egy új minőségű mássalhangzó keletkezik, összeolvadásról beszélünk. Példák: családja (d+j), ejtsd: csalággya; adsz (d+sz), ejtsd: acc. Megfigyelhetjük, hogy meghatározott képzéshelyek, képzésmódok kombinációjaként jött létre és realizálódott a kiejtésben az új, a harmadik hang.

c) Mássalhangzó-rövidülés és -kiesés

A mássalhangzók időtartama a nyelvtörténet során alakult, s ma e folyamat eredményeként megállapodottan rövidek vagy hosszúak. Jellemzőjük, hogy a hosszú mássalhangzók kiejtésben egyéb mássalhangzó szomszédságában megrövidülnek. Vagyis egyéb mássalhangzó előtt vagy után nem ejtünk teljes értékűen hosszúnak, illetve rövidnek egy-egy mássalhangzót. Példák: varrta, ejtsd varta; sarkkör, ejtsd sarkör. Mai köznyelvi kiejtésünkben ez a törvény is gyengülőben van.

A kiesés azt a mássalhangzó-változást jelenti, melynek következtében a kettőnél több egymással érintkező mássalhangzók egyike (általában a középső) néha a beszédben kiesik. Példák: mondtam, ejtsd montam; mindnyájan, ejtsd minnyájan. A kiesés is egyre ritkuló jelensége köznyelvi kiejtésünknek.