2.3. A hangsúlyozás szabályszerűségei

Fő- vagy mondathangsúlyt annak a szónak az első szótagja kap, amelyik újdonságértéke vagy fontossága miatt a leglényegesebb a mondatban. (Az alábbi mondatokban dőlt, félkövér betűkkel, aláhúzva jelenik meg a főhangsúly.) Ejtsük ki az alábbi hangsúlyozással a következő mondatokat!

Ma^ kaptam^ meg.
Ő különösen^nagy^segítségre^szorul.
Nagyon^ érdekes^ ez^ a^ község.
Lassan^ csökken^ az^ influenzajárvány. (így a jelentése: rossz hír, mert nem gyorsan csökken)
Lassan csökken^ az^ influenzajárvány. (így a jelentése: már nincs olyan sok új beteg)

A közepes erejű szakaszhangsúly a leggyakrabban előforduló, átlagos erővel kimondott egységekben érvényesül. A mondanivaló szempontjából lényeges, de nem kiugró fontosságú a szó, amelyet ilyen erővel hangoztatunk. Az alábbi mondatokban dőlt betűk és aláhúzások jelölik a közepes erejű szakaszhangsúlyt.

Vezetőnek^ lenni ¦ igen felelősségteljes feladat.
Elkezdte hámozni^ az almát ¦ rövidke kardja pengéjével.

Az emelt erejű szakaszhangsúlyú szavak érezhetően kiemelkednek az átlagos erővel ejtett szavak közül. Az alábbi mondatokban dőlt betűvel és félkövéren jelenik meg az emelt erejű szakaszhangsúly.

Holnap újra^ kinyitjuk^ a^ boltot,¦ s^ mert épp segítség^ híján^ vagyok,¦ te^ leszel^ pékműhelyem kisinasa.

A rövid szünet inkább a mondaton belül, illetve tagmondatok között, közbevetéskor fordul elő (jele ¦).

Most, ¦ úgy^látom, ¦ nem^tud^mit^kezdeni^magával.
Azt^ hiszem,¦ valójában jobban^ szereted^ a tevédet^ meg^ a sivatagot,¦ mint engem.

Gyenge szakaszhangsúly kerül a szóra, ha pl. a mondatban csak említő értéke van, vagy ha jelentéséből, mondatbeli szerepéből következően csekély a szerepe. Az alábbi mondatokban dőlt betűvel jelenik meg a gyenge szakaszhangsúly.

Ilyenkor mi^a^teendő?
És mi^ haszna^ volna^ belőle?
Hiszen ennek utóélete^is^van,^és azzal^is^foglalkoztunk.