2.1. Írásjelhasználat szavak között

Egyik legtöbb nehézséget okozó helyzet a vesszőhasználat, melyről az AkH. részletesen rendelkezik (az alá- és mellérendelő tagmondatok határát jelöljük vele – többek közt –, akár van kötőszó, akár nincs). Vannak azonban olyan esetek, amikor bizonytalanok vagyunk használatában, ezekről itt szólunk.

Az és s, meg, vagy kötőszók előtt nincs vessző, ha mondatrészeket kötnek össze, van viszont, ha tagmondatokat – erre figyeljünk! Én és a kisöcsém, én meg a Tóth Ottó, te vagy én. De: Mindannyian elmegyünk a táborba, és mindannyian részt is veszünk a munkában. Nem tudta eldönteni, hogy előbb befejezze-e az egyetemet, vagy hagyja ott az egészet, és menjen inkább férjhez.

Ha a mint hasonlítást jelöl, mindig van előtte vessző: Haja fekete volt, mint az ében, bőre fehér, mint a hó.  Amikor a mintes szerkezet állapothatározót jelöl, nem teszünk vesszőt: X. az értekezleten mint szülő volt  jelen, nem mint tanár (szülőként volt jelen, nem pedig tanárként).

 A több mint kapcsolat kétféleképpen viselkedik; ha hasonlítás, akkor teszünk vesszőt, ha nem, akkor az elmarad: Ez sokkal több, mint amennyit remélni mertem. Ez több mint gyávaság. Több mint tíz évet élt külföldön.

Felsorolás esetén a stb. (és a többi) elé már nem teszünk vesszőt (ritka kivétel: ha a felsorolás tagjai egymástól vesszővel elválasztott elemek voltak).

 Mindig teszünk vesszőt az illetve, avagy, valamint kötőszók elé (még akkor is, ha jelentésük hasonlít az és meg a vagy kötőszóéra). A vesszőhasználat itt nem funkcionális, hanem formai kérdés, ki kell tenni.  A vádlottak két, illetve három év börtönbüntetést kaptak.

Páros kötőszók esetén is ki kell tennünk a vesszőt: Hol ő, hol a testvére jött el segíteni. Vagy megszoksz, vagy megszöksz. A garabonciást nem látták többé a környéken, de azt mesélték, hol itt, hol ott bukkant fel a pusztában.  Ilyen a végvári élet: se pénz, se posztó.

 

Kettőspontot használunk,

• ha példákat (illusztrációkat) sorolunk fel, pl. Nyelvünkben sok latin szó honosodott meg: tábla, spongya, professzor, angyal, mise stb.
• idézetet bevezető mondat után: Arany János Toldija így kezdődik: „Ég a napmelegtől a kopár szík sarja…”
• ha egy-egy lényeges dologra akarjuk felhívni a figyelmet. Közös a célunk: együtt munkálkodni a kiemelkedő eredményekért.

Tagmondatok határán vessző helyett kettőspont is állhat, ha a második tagmondat magyarázatot, következtetést tartalmaz, és hiányzik a kötőszó. Ebéd után vissza kellett menniük az állomásra: akkor nyitott ki újra a poggyászmegőrző.

Pontosvesszővel választhatjuk el a többszörösen összetett mondatban az egymással lazán összefüggő gondolatokat. Ahol pontosvesszőt írunk, ott akár a pontot, akár a vesszőt kitehetnénk.

Nem tudom, mi van velük; évek óta nem láttam őket.
Éva sokáig gondolkodott, mielőtt az almába harapott volna; a kígyó alig győzte kivárni.

Felsoroláscsoportokat is elválaszthatunk pontosvesszővel:

Sok mindent szeretek: a pirosat, sárgát, kéket; a körtét, diót, ribizlit; az őszt, a tavaszt és a telet…

A gondolatjel írásképe a nagykötőjelre hasonlít, de különbözik is tőle, mert a gondolatjelet mindig szóköz választja el az előtte és utána álló szótól. Egyik funkciója a közbevetés, ez vesszőkkel, zárójelezéssel is kiváltható, de az utóbbiaknál jobb vizuális tagolást, könnyebb értelmezést eredményez.

A hírügynökségek – ahogy a politika világában köztudott – nem mindig objektív és független hírforrások.

A hátravetett határozót vesszővel is, gondolatjellel is tagolhatjuk, ilyenkor kiemeli a határozó szerepét.

Hatalmas hótorlaszok, jeges utak, egymásba csúszott autók – mindez március 15-én.
Éppen ebédnél ültünk, mikor csöngettek: anyámék – váratlanul.
Aztán ivott – hosszasan, sokat.

A sajtó is szívesen alkalmazza címadási módként ezt a fajta széttagolást: Világ körüli utazás – kerékpáron; Sok műhó – semmiért.

Mondaton belül lehet még ugyanolyan elkülönítő funkciója is, mint a kettőspontnak; szövegekben legtöbbször beszélőváltást jelzünk vele.