Skip navigation

VIII. Helyesírásunk problémásabb esetei: Elválasztás, írásjelhasználat, rövidítések, számok

Az iskolai nyelvi, anyanyelvi nevelés helyszíne és időtartama nem csupán a magyar nyelv- és irodalomórákra korlátozódik, annak jelen kell lennie az egész oktatási-nevelési folyamatban is, azaz ideális esetben – sajátos feladatát megtalálva – minden tanár, nevelő részt vesz benne. Ehhez arra is szükség van, hogy – a szaktárgyi ismereteken kívül – a jövendő tanár magas szintű anyanyelvi képzésben is részesüljön; az értelmes, kifejező előadásmód mellett legyen tisztában az írásbeli kommunikációs formákkal, továbbá az ehhez elengedhetetlenül szükséges nyelvhelyességi és helyesírási ismeretekkel is. Rohamosan változó, gyors tempót diktáló világunkban  naponta találkozhatunk olyan  ­– kevésbé igényes – sajtótermékkel (szórólap, bulvár, óriásplakát, reklámanyag stb.), amelyben a félreérthetően, pongyolán megfogalmazott mondanivalót még helyesírási hibák is tarkítják; képük rögzülhet emlékeinkben, s ezáltal negatívan  befolyásolhatja ortográfiai ismereteinket.

„A helyesírás egy nyelv írásának közmegállapodáson alapuló és közérdekből szabályozott eljárásmódja, illetőleg az ezt tükröző, rögzítő szabályrendszer” (Laczkó–Mártonfi 2005: 19). Helyesírásunk tehát nem törvénygyűjtemény, hanem olyan rendszer, amelyet különféle szabályok alkotnak, s ez a normarendszer nemcsak az egyénnek fontos: kulturálisan összeköti a nemzetet határon belül és kívül, mindenütt egységes olvasatát biztosítva egy adott szövegnek.

Ebben a leckében az elválasztással, az írásjelhasználattal, a rövidítésekkel és a számok írásával kapcsolatos legfőbb szabályokat sajátíthatja el az Olvasó.