2. Külön vagy egybe? Ez itt a kérdés…

Tagadhatatlan, ez a kérdéskör a magyar helyesírás egyik legnehezebben elsajátítható része, még a nyomtatott sajtótermékekben is ezen a területen találjuk a legtöbb hibát. Az igényes lapok, internetes újságok korrektorokat, olvasószerkesztőket alkalmaznak, a bulvárban, reklámanyagokban viszont nem a pontos helyesírás az elsődleges cél. A szépirodalom és szakirodalom olvasása során agyunk automatikusan is elraktározza a helyesen leírt és tagolt szavakat, szóösszetételeket, az igényes irodalom olvasása tehát segíti a megfelelő alakok bevésődését (ám ennek az ellenkezője is megtörténhet, és rögzülnek a többször látott, helytelenül írt szóalakok).

Az utóbbi időben gyakran felbukkanó jelenség, már-már tendencia az összetett szavak elemeinek különírása. A felhasználók – írók és olvasók – egy része észre sem veszi, hogy adott esetben nem alkalmi szókapcsolat elemei kerülnek egymás mellé, hanem az a bizonyos két vagy három szó – valamilyen oknál fogva – összetételt alkot. Mások a számítógép helyesírás-ellenőrző programjára bízzák magukat, ám a gép csak a betáplált adatokat tartalmazza, továbbá nem döntheti el helyettünk mondanivalónk értelmét, vö. kis (létszámú) csoport vagy kiscsoport (az óvodában). A szókapcsolatokat külön, a szóösszetételeket mindig egybeírjuk. (A kötőjeles írásmód az egybeírás egyik típusa!)