Skip navigation

6.1. A magyar hangsúly

A hangsúly hangerő-többlet, melyet nagyobb fiziológiai erővel hozunk létre, s a hangképzésben részt vevő izmok fokozottabb működésével idézünk elő. A hangerő fokához a szabályozó izmok energiája is hozzájárul. A hangképzésben jelentkező energia teljes mértékben akaratunktól függ: tetszés szerint változtatható. Ez az energia a szótag magasságát is változtatja.

A történeti hangsúly az egyes nyelvekre vonatkozó szabályszerűség. E szempont szerint lehet kötött vagy szabad a hangsúly. Ez azt jelenti, hogy a kötött minősítés azokra a nyelvekre vonatkozik, amelyekben a nyomaték mindig a szó meghatározott szótagjára esik. A magyar kötött hangsúlyú nyelv, mert mindig az első szótag kapja a nyomatékot. (Természetesen ez arra a szóra vonatkozik, amely mondattani okból hangsúlyos a beszédben. Tehát nem azt jelenti, hogy minden szó első szótagja mindig hangsúlyos!) A szabad hangsúlyú nyelvekben nincs meghatározott helye a nyomatéknak, de a szó jelentésének változását eredményezheti a nyomaték váltása.

Az értelmi hangsúly a tartalmilag, az információ szempontjából legfontosabb rész kiemelése. Pl. „Tavasszal a fákban a nedvkeringés indul meg.” Rangját tekintve létezik fő- és mellékhangsúly, helyét tekintve szó-, szakasz- és mondathangsúly. A szabályokon kívül az aktuális szövegben dönthető el a helyük.

Az érzelmi hangsúly felülírja a hangsúlyszabályokat, meghatározó szempont az érzelmi állapot. Pl. A mindenét! Ne az asztalon|hanem az asztal alatt keresd!