4. A forduló
A társalgás egyik legfőbb formai szabálya az, hogy egy időben csak egy személy beszélhet. Átfedés lehet, de ennek ideje legtöbbször alig néhány másodperc. Minthogy a társalgásban részt vevő minden személynek lehetőséget kell adni a beszédre, és a beszélők sorrendje nem rögzíthető előre, a beszélőváltás csak két résztvevőből álló társalgás esetén egyszerű (A után B, majd megint A és így tovább), minden más esetben beszélőváltási rendszer kiépítésére van szükség.
A társalgás egyik fontos szerkezeti egysége a beszélők egy megszólalása, másképpen a forduló (turn), ez lehet egy szó, egy mondat, de akár hosszabb ideig tartó fejtegetés is. A forduló végén úgynevezett átmeneti pont van. Az átmeneti pontok elkerülése vagy a megszólalás fordulójának magunknál tartása érdekében alkalmazható stratégia többek között az, hogy nem hallgatunk el, hanem ö-zünk (ö-ö-ö-ö), kerüljük a társak tekintetét, valamilyen gesztussal töltjük ki a szünetet. Ha úgy érezzük, hogy beszélőtársaink közül valaki átmeneti pontot akar érvényesíteni, önkéntelenül hangosabban, gyorsabban kezdünk beszélni. Ha mi akarjuk átvenni a forduló jogát az átmeneti pont közeledtével, a lényegtelen dolgokat (csak azt akarom mondani..., akarom mondani..., csak azt...) mintegy ismételve együtt mondjuk a beszélővel addig, míg az elhallgat; és csak akkor kezdjük el a tényleg közlésre szánt gondolatunkat ismertetni.
A beszéd koordinálásának feladatát, azaz a fordulók elosztását segítik megoldani a következő, H. Sack, E. Schegloff és G. Jefferson alkotta szabályok:
E szabályok sorrendezettek, azaz az első szabály a második és a harmadik szabály fölé van rendelve. Így ha A kérdez B-től, C nem jogosult magához venni a szót csak azért, mert elsőnek szólal meg.
Hallgassa meg az alábbi részletet egy sportközvetítésből!
Hanganyag
A hanganyag átírását láthatják itt, ahol a zárójelbe (( ))-be tett pontok a szünetet jelölik, a gondolatjel, párbeszédjel (–) a megnyilatkozás folytatását, a nagybetű a hangosabb beszédmódot és a szögletes zárójel ([]) az egyszerre beszélést. A közvetítésből is jól hallatszik – és ezt az átirat csak megerősíti –, hogy nagyon sok esetben működik a társalgás egyik legfőbb szabálya, miszerint egy időben csak egy ember beszélhet. Több esetben hallhatunk átfedést, ezeknek az ideje a tananyagban leírtaknak megfelelően valóban csak néhány másodperc.
Jól megfigyelhetők a közvetítésből a tipikus szomszédsági párok is: a társalgást elindító figyelemfelhívás – válasz szekvencia, a kérdés – felelet szekvencia; valamint nyomon követhető, milyen beszélőváltási stratégiát alkalmaznak a riporterek (hangerő, szóismétlés, durva közbevágás stb.)
Czollner Gyula: Lacci!
Palik László: Igen, Gyula, parancsolj [kérlek].
C. Gy. [hhhh] Nem akarom túlfeszíteni a húrt, [de] –
P. L. [DE, DE] kérdezz bátran!
Cz. Gy. Amikor utoljára mondtam, hogy Montoya esetleg összeszedheti Schu[machert] –
P. L. [Igen] parancsolj.
Cz. Gy. – akkor 6,6 másodperc [volt].
P. L. [Úgy van drága Gyulám!] [Most] –
Cz. Gy. [Mos]
P. L. – 4,5 [másodperc] –
Cz. Gy. [Igen]
P. L. – kínálkozik kettejük kö[zött].
Cz. Gy. [ÉN, ÉN]
P. L. [Mire] gondolsz Gyulám?
Cz. Gy. Én arra gondolok, hogy (..) közeledik.
P. L. Hova?
Cz. Gy. Hát, Schumacherhez.
P. L. Áhá. (…) Tehát Juan Pablo Montoya Michael Schumacherhez [közeledik].
Cz. Gy. [Igen]
P. L. Gyula! Nézzük még egy kicsit a mérkőzést, jó?
Cz. Gy. Jó!
P. L. Értem én, hogy az a [két] –
Cz. Gy. [Ott]
P. L. – másodperc számodra (..) mértékadó információ. Szerinted ebben a piros autóval közlekedő fiatalembernek nem szólnak a boxból, hogy halad mögötte ez a fehér-kék autóval (.) öm (..) közlekedő úriember? Tehát, szerinted ez az információ nincs meg számára, Gyula?
Cz. Gy. Ö, szólnak neki, csak a (…) kék-fehér (…) autóval (…) közlekedő úriember, az gyors!
P. L. Gyors?! Gyula, ez tény! Tehát, ez ábszolút tény! Ő gyors!
Cz. Gy. Igen.
P. L. Szerinted a piros autóval közlekedő fiatalember, drága Gyula, az lassú?
Cz. Gy. Ö (.) nem lassú, (…) de én úgy látom, hogy most (…) tehát
P. L. Igen
Cz. Gy. a verseny jelen helyzetében, (…) [ott]
P. L. [ez] tehát ez [neked verseny?!]
Cz. Gy. [I (.) ott jön! Ott, ott!]
P. L. Ott jön, ott jön!
Cz. Gy. Nézd!
P. L [De itt már]
Cz. Gy. [3,6, odanézz!]
P. L. Úristen, Gyula!