2. Az idegen szavak ejtése és helyesírása

A magyar beszélők számára problémát okozhat az idegen szavak kiejtése, helyesírása – ez főként a közép- vagy idősebb korosztály esetében van így, de a fiatalabbnál sem ritka. Gyakori jelenség a magyar médiában, hogy pl. a hirdetésekben az angol személy-, cég- és márkaneveket igyekeznek a lehető legtökéletesebb angolsággal ejteni, így előfordulhat, hogy az idegen hangállománnyal és hanghordozással elmondott (olykor inkább elnyelt) szót csak akkor „értjük”, ha párhuzamosan a leírását is látjuk. (Thatcher miniszterelnök asszony nevét a ’80-as években nálunk a média megközelítőleg a következő formákban ejtette: [tícsör, szicsör, tecser, szecser, tecsör].)

 Nemcsak a kifejezésekben, hanem a rövidítésekben is erős angol hatással számolhatunk: a kisdoktori és kandidátusi fokozat helyébe lépő PhD ejtése [píédzsdí], bár van magyaros [péhádé] is. A hazai bruttó termék (gross domestic product) rövidítése GDP [dzsídípí], a HBO kiejtéseként a ritkább [hábéó] mellett jóval gyakoribb az [édzsbíó, écsbíó], ám pl. a UPC [jupíszi] viszont szinte kizárólag csak angolos ejtéssel hallható. Hasonló esetekben felvetődik a kérdés: miért ne lehetne a magyar ejtésváltozatot népszerűsíteni, pl. [úpécé], hiszen a globalizáció előtt elterjedt rövidítések nagy részében még ez volt érvényes, vö. USA, nem pedig [júeszé]; így hallás után is jobban visszakereshetővé válik a tulajdonnév, az angolul nem tudóknak pedig könnyebb az azonosítás. A magyaros ejtés meghonosításában, elterjesztésében nagy szerepe lehet a médiának és a hivatásos beszélőknek.

Az angol helyesírás szerint a köznévi betűszó csupa nagybetűvel írandó, így kerül át a magyarba is (VIP, ATM, PC, HR, DVD, PR, SMS, CD, SMS); szóösszetételekben a köznevet hozzá kötőjellel kapcsoljuk: VIP-kártya, CD-írás stb.  A magyar nyelvben a kis- és nagybetűs  alak is elfogadható (AkH. 276.), a tv – tévé mintájára terjed a cédé, píár, dévédé fonetikus típusú írásmód; az SMS szinte csak hivatalos szövegekben látható, helyette az sms-küldés, esemes-forgalom van meghonosodóban. Az e-mailt egyre gyakrabban írjuk egybe (email) vagy ímélnek (ahogy a file-ból fájl lett), a helyette javasolt drótposta, villámposta nem terjedt el, de használatát az ismétlések elkerülése miatt is javasolhatjuk. A @ grafémát jól jelzi a kukac, (az olaszban pl. ’csiga’), a homepage helyett szótagszámban, hangalakban, jelentésben egyaránt sikeres magyarítás a honlap. Az elektronikus (electronic) megrövidüléséből maradt e- elem nagy karriert futott be az angolban, így az onnan hozzánk átkerült terminusokban is, akár eredeti formájukban maradtak meg (e-learning), akár magyar szavakhoz csatlakoztak, pl. e-könyv, eMagyarország (Zimányi 2006). Jó lenne a távoktatási szaknyelvben terjedő e-learning szakszó helyett is rövid, magyar példát találni; egy – a témáról szóló – rádióműsorban pédául a riporter [ílörning], a nyilatkozó szakember pedig [eelerning] kifejezést használt következetesen.

 A nyelvészek véleménye szerint törekedni kell arra, hogy a hangoztatott idegen név hasonlítson az eredetihez, de csak olyan mértékben, ahogy az nyelvünk természetes beszédhangjaival megközelíthető (Tótfalusi 1999, Zimányi 2001). A „hűség” túlhajszolása olykor affektálásszerű furcsaságokat [ájrópa, jurópa], vagy téves hangalakokat – vö. Thatcher [tícsör] – eredményez, de megnehezíti a szó felismerhetőségét is, példának okáért kevesen tudhatják, hogy az [ájáré] ejtés mögött az IRA betűszó rejlik.

Bár túlsúlyban vannak, de nem csak angol kifejezések érkeznek nyelvünkbe. Az ún. nyelvi reáliák esetében legtöbbször megmarad az eredeti elnevezés: pizza [piddza], tiramisu [tiramiszú], gyros/girosz pitában stb. Előfordul, hogy már fonetikusan írjuk le őket (ol. stracciatella > sztracsatella, cappuccino > kapucsínó); a hamburger mintájára megszületett a halburger, illetve a csirkeburger fogás és szó is (ahol a -burger szinte képzőszerű utótagként funkcionál). A közelmúlt eseményei miatt a cunami szinte teljesen kiszorította a magyar szökőár szót, és olyannyira divatossá vált, hogy a sajtó, de egyéb hírközlő csatornák is, az ’áradat, tömeg’ helyett – mondhatnánk – cunamiszerűen kezdték el használni: gólcunami, adósságcunami, pénzcunami stb.

Az utóbbi évtizedekben megnőttek az utazási lehetőségek, többen tanulnak nyelveket, a hírek terjesztése is több módon, több csatornán fut, mégsem várható el, hogy minden nyelvünkbe bekerülő idegen szót és nevet kifogástalanul ejtsünk. Vannak azonban olyan szavak, nevek, amelyek annyira ismertek az egyetemes emberi kultúrában, sportban, társadalmi-gazdasági életben, hogy helyes leírásukat és kiejtésüket illik megjegyezni – nemritkán még rádióbemondó vagy tévériporter szájából is a kerülendő variáns hangzik el, holott rendelkezésükre kiejtési szótár is áll. (Az alábbi példák száma bizton növelhető…)

Latin-görög eredetű, nyelvünkben már régebben jelen lévő szavainknál is előfordulnak tévesztések, többnyire azért, mert az átlagos beszélő nem ismeri a szótövet, az eredeti jelentést, így hangzócsere vagy hangzókiesés lép föl.