2.3.1. Hangsúlyos elemek a mondatban
A kérdő névmás, kérdő határozószó
Mi^ dolgunk^ a^ világon?
Hol^ voltál?
Lassan tíz^ óra. Miért^nem^ jönnek?
Az utalószó
Azt^ az^ embert^ tartjuk igazán^ műveltnek,¦ aki képes^ és kész önmaga művelésére.
Az azt^ jelenti,^ hogy nem^ vesztettek,^ hanem nagyon^ is jól^ játszottak.
A határozószó
Apukámnak nagyon^ jó^ hangja^ volt.
Félek,^ hogy valóban^ nehéz^ lesz.
A számnév
Most^ a nappal^ hossza^ lesz nyolc óra,│ és^ az éjszaka^ tart lényegesen^ hosszabb^ ideig:│ tizenhat^ óráig.
Ma^ egy tizenkilenc^ éves óvónő^ leveléből^ olvasunk^ fel,│ nem^ kis^ izgalommal.
A családnév
A nevek hangsúlyozásánál a vezetéknév és az utónév kaphat egyforma hangsúlyt, de gyakoribb, ha a vezetéknév az utónévhez képest nagyobb nyomatékot kap.
Hallgassátok^meg Alekszej Tolsztoj két meséjét, ¦ Rab^Zsuzsa fordításában.
Illyés^Gyula új^drámáját^ mutatta^ be pénteken^ a Pécsi Nemzeti Színház.
A manapság egyre gyakoribb összetett nevek esetében mindkét vezetéknevet hangsúlyozzuk.
Kiss Tóth Ildikó.
Misztótfalusi Kis Miklós
Intézménynevek
Az intézménynevek mindegyik tagja egyforma hangsúlyt kap (Kivétel a gyakran használt intézménynévi formula: vállalat, intézet, intézmény, az iskolatípusok köznévi elnevezése stb.)
Juhász Gyula Pedagógusképző Kar
Keresse^ a Kecskeméti Baromfifeldolgozó^ Vállalat^ termékeit!
A Radnóti^ gimnázium^ diákjai^ sem^ nyertek.
Az egyenes szórendű igekötős ige(név) hangsúlyos; a fordított szórendű ige nem hangsúlyos (legtöbbször előtte áll a mondatban a főhangsúlyos szó). A magyar szórend a hangsúlyviszonyokkal függ össze.
Péter elment^ a moziba.
A^ moziba Péter^ ment^ el. (Nem Lujza.)
Péter^ a moziba^ ment^ el. (Nem az uszodába.)
A moziba^ ment^ el^ Péter. (Még hangsúlyosabb a moziba, mint az előző mondatban.)
A királyfi^ a ló hátára^ pattant,│ és vágtatva^ mint^ a szél,│ megindultak előre^ a tengerszigeten.
Megígértem,│ ha látok hasonlót,¦ megveszem.
A tagadó- és tiltószó és az is kötőszóval nyomósított rész.
A másodfokú^ ítélet^ indoklása^ szerint^ azonban nem^ lehet^ enyhítő^ körülmény^ ez^ a^ minősítés,│ mert^akik három^ évig folyamatosan lopnak,¦ nem^nevezhetők^ jó^ munkásnak.
„Kibicnek semmi^ sem^ drága” – tartja a mondás.
A fiúknak nem^ tetszett^ a^ munka, nem^ is vállaltak^ többé hasonlót.
A jelzők hangsúlyosságát mindenkor az adott mondatbeli (szövegbeli) szerepük szabja meg. Fontos mérlegelni a jelzős szerkezet mindkét tagját.
A kisszékelyi erdőben jó^ darabon magasra^ nőtt mogyoróbokrok^ szegélyezték^ az egycsapásos utat.
Tudod^mit, szomszéd? | Adok^neked^egy bölcs tanácsot.
Nem a jelzőt hangsúlyozzuk, ha a jelzők azonosak, és a többletinformációt a jelzett szó hordozza.
Nem piros kabátot vettem, hanem piros sálat.
A következő mondatban mind a jelzők, mind a jelzett szavak hangsúlyosak:
Hát hallgass^ egy tapasztalt öregemberre!
A két nagyobbik^ lánynak tarka rokolyája, ékes pántlikája^ volt; Másenykának^ csak^ egy sötét szoknyácskája^ meg két fénylő szeme.
A páros kötőszók
Nemcsak Pistát^ismerem, hanem Pétert^is meghívtam.
Vagy korcsolyázni^ mennek^ a^ kislányok, vagy^ az uszodába.
Az állandó szókapcsolatok első tagja
A bocsánatáért^esedezem.
Fején^ találta^ a^ szöget.