5. A szótag fogalma, szerkezeti felépítése
Beszédhangjaink egymással hagyományos csoportokba kombinálódva szavak hangtestéül szolgálhatnak. Ha azonban a szavakat kisebb egységekre osztani és tagolni próbáljuk, nem közvetlenül a hanghoz jutunk vissza, hanem a szónál kisebb, de több hangból álló egységeket: szótagokat kapunk. A szótag nem önálló alkotóelem, mint a hang, s nem is jelentést hordozó egység, mint a szó; azaz nem új nyelvi alapegység. A szótag fiziológiai és akusztikai alapon létrejövő természetes egysége a nyelvnek, továbbá ritmikai egység, melynek létét és terjedelmét is nagyrészt a konvenció, a közösségi megszokás szabályozza.
A szavak szótagokra bontásának megvannak a maga törvényszerűségei. A szótagalkotásban nyelvünkben két fonetikai elv van: a hangzóssági és a hangdinamikai (hangnyomás) elv, de ezek mellett megnyilvánul egy nem fonetikai, hanem etimológiai elv is. Ez azt jelenti, hogy a magyar nyelv szavainak szótagolása nem eleve meghatározott, változatlan és változtathatatlan nyelvi tény, hanem eltolódásoknak, változásoknak van kitéve.
Az egyik szótagalkotó fonetikai elv a hangzósság. A hangnak az a tulajdonsága, hogy azonos hangerővel történő képzés mellett egy bizonyos távolságra jut el a hang: az egyik nagyobb távolságra hallatszik, mint a másik. Minél tágabb a szájüregbeli nyílás, amelyen a levegő átáramlik, annál nagyobb az egyes hangok hangzóssága. Természetesen a zöngés hang hangzósabb a zöngétlennél. A leghangzósabb elemek gócpontokat alkotnak, ezek köré csoportosulnak a kevésbé hangzós elemek. A magyar szótag szerkezetének fő törvénye az, hogy a magánhangzók az igazi szótagalkotók, minden szótagban csak egy magánhangzó állhat. Azt, hogy hol van a szótaghatár, tisztán a hangzósság figyelembevételével nem lehet eldönteni.
A másik fonetikai elv a hangnyomás elve. A hangnyomás az energiaingadozás, mellyel a hangok képzéséhez szükséges levegő periodikus rezgőmozgása létrejön. Vagyis a beszédkor a kiáramló levegő nyomáskülönbségeket mutat (nő vagy csökken), így feszültségingadozás jön létre. A nyomás változása adja a beszéd dinamikus szerkezetét – azonos szótagokat teremthet a hangzóssági szótagokkal.
A hangcsoportok alakításában, formálásában a sajátos fonetikai tényezőkön kívül szerepet játszanak a logikai tényezők is. A beszéd gondolattartalmának alakulását követi a beszéd szóegységekre, egységes hangsorokra tagolása is. A szótagképződés logikai tényezőjét etimológiai elvnek is szoktuk nevezni.