3.1. Kérdezés

A kérdezés a tudás megszerzésének egyik legtermészetesebb módja, így a tanítási óra legfőbb didaktikai eszköze is, hiszen a kérdéseknek meghatározó szerepük van oktatási/nevelési célkitűzések realizálásában, és kognitív funkciójúak. Változatos szerepet kell betölteniük, gyakran egyidejűleg: a tanulók motiválását, intellektusuk működésbe hozását, tudásuk mérését, készségeik és képességeik fejlesztését stb.

A mai kompetencia elvű oktatás már nem a tudás átadását, valamint a tanuló részéről az átadott ismeretek reprodukáltatását) tartja az iskola fő feladatának, hanem a tananyagnak a készségek, képességek és az attitűdök fejlesztését szolgáló szerepét. Ez pedig a tanár részéről feltételezi másfajta kérdezéstechnikák ismeretét és alkalmazási képességét is, mint amilyet a kérdve-kifejtő oktatás igényel.

A kérdezés célja szerint a didaktikák sokféle kérdést különítenek el aszerint, hogy a tanár részéről milyen oktatási-nevelési célra esik a hangsúly. Így vannak érdeklődést felkeltő, ellenőrző, információt kérő, véleményt feltáró stb. kérdések. A leggyakrabban használatos tipológia az elvárható tanulói válasz jellegét veszi alapul. Eszerint két nagy kérdéstípust különíthetünk el.

A konvergens kérdések a tanulótól többnyire korábbi ismereteik felidézését igénylik, s általában csak egyetlen jó (vagy néhány jól körülhatárolható) válasz adható rájuk. A válaszok rövidek, gyakran egy-két szavasak, vagy igen-nem feleletek. (Mit fejez ki az ige? Mi Franciaország fővárosa? Hogyan halt meg II. Lajos király?)

A divergens kérdések a tanulót gondolkodásra ösztönzik, a válaszok nem feltétlenül láthatók előre, a kérdéstartalmától függően több jó válasz is születhet, a válaszadás hosszabb kifejtést igényel. (Mit tehet egy középiskolás a környezetvédelemért? Mit jelent számodra a hazaszeretet? Milyen következményei lehetnek a mozgáshiányos életnek?)

Az újabb kérdéstipológiák szívesen építenek Benjamin Bloom taxonómiájára, mely szerint a kognitív terület hat kategóriából vagy szintből áll, s az egyes kategóriákhoz rendelt kérdéstípusok ismerete pedig segítséget jelent a pedagógus számára különböző gondolkodási műveletek fejlesztéséhez. A tudás (ismeret), a megértés (felfogás, értelmezés) és az alkalmazás (felhasználás) szintje jelenti az alapműveleteket; a magasabbrendű műveletekhez pedig az analízis (elemzés, szétszedés), szintézis (összegzés, összerakás, egybefoglalás) és az értékelés (megítélés) szintje tartozik. Eszerint vannak:

• ténykérdések vagy memoriter-kérdések (Ki a történet főszereplője? Hol volt a döntő csata?)
• interpretáló kérdések (Ki tehette ezt? Mi bizonyítja…? Miért cselekedett így?)
• alkalmazási kérdések (Mire lehetne ezt még használni? Hogyan függ ez össze a vizsgált példával?)
• analitikus kérdések (Milyen sorrendet állítanál föl? Hány részből áll?)
• szintéziskérdések (Milyen megoldást javasolnál? Mi a történet tanulsága?)
• értékelő kérdések (Időszerűnek tartod-e a mondanivalót? Érthetőnek találod-e a szöveg nyelvezetét?)

A tanulás korszerű felfogása, az iskolákban folyó kompetenciafejlesztés azt követeli, hogy a tanulói kérdezésnek tág(abb) teret kell engedni, hiszen a tanulás nemcsak a válaszok betanulása, hanem – többek között – a tanuló részéről a helyes kérdésfeltevés képességének az elsajátítása is. Ebből logikusan az következik, hogy a tantermi kommunikációban a kérdezés lehetősége megillesse a diákot is, vagyis ne csak a tanár, hanem a gyerek tanórai megnyilatkozásai között  is szignifikánsan legyen jelen a kérdezés.