4. Viselkedésszabályozás, az iskolai szocializáció néhány kommunikációs vonatkozása

A tanórán a leggondosabb megelőző felkészülési-szervezési tevékenység ellenére is számtalan különféle típusú probléma, konfliktus, az eredményes tanítást-tanulást zavaró szituáció jelentkezik. Az ezekre válaszoló tanári magatartás már ritkábban tervezhető, többnyire spontán reagálást igényel, illetve léteznek tipikus tanulói normaszegések (beszélgetés) és arra adott tipikus tanári reakciók (Ne beszélgessetek! Maradjatok csendben! Ne zavarjátok az órát! vagy: a pedagógus a mutatóujjának feltartásával figyelmeztet, szája elé helyezésével csendet kér). A viselkedésszabályozás lehet preventív, vagyis a sikeres tanulás előfeltételének biztosítását szolgáló (Súgást, puskázást nem akarok tapasztalni.), és lehet korrektív, vagyis a nem kívánatos viselkedés elfogadhatóvá alakítása (Senki nem ír már! Andi ceruzája is már a padon van.). Az utóbbit fegyelmezésnek szoktuk nevezni.

A zavaró szituációk egyik oka az osztálytermi kommunikáció erősen szabályozott, strukturált, aszimmetrikus voltával (világosak a szabályok, hogy kinek mi a szerepe, ki mit engedhet meg magának), másrészt ritualizált jellegével függ össze. A viselkedésszabályozás fő célja: elérni, hogy a tanuló végrehajtson vagy ne hajtson végre bizonyos cselekedeteket a tanítás-tanulás eredményessége, illetve a nevelés, személyiségformálás, szocializáció érdekében.

A korrektív szabályozást kiváltó leggyakoribb okok, és zárójelben a pedagógus reakciói: a jelentkezés elmaradása, a bekiabálás (Majd meghallgatlak, ha előtte jelentkezel. Tudod, hogy nem szeretem a bekiabálást. Várd meg a sorod, téged is meghallgatunk.), a zajongás (Csendet kérek.), a mással foglalkozás (Mit csinálsz a pad alatt?), a nem kívánatos testhelyzet (Fordulj előre!), a tekintet elkalandozása (Figyelj csak ide!), a figyelem lankadása (Figyeljetek, már az ötösnél tartunk!), a feladatvégzésnek az elvárttól eltérő módja (Ne dolgozzatok előre, csak együtt!), a nem megfelelő taneszközhasználat (Miért nem pirossal jelölöd?), a tanuló szereptévesztése (Ne te mondd meg, hogy mit csináljon a társad!), az osztálytermi rituálé be nem tartása (Várj, még ne csomagolj, mert még nem mondtam, hogy lehet).