Második rész: A szóbeli kommunikáció jellemzői

A tanároknak didaktikai céljaik eléréséhez nemcsak beszédtechnikai, de kommunikációs eszköztárra is szükségük van. A szóbeli kommunikációt mind a hétköznapi életben, mind az osztályteremben sajátos szabályok alakítják. Ezek elemzésével a diskurzuselemzés foglalkozik, amelynek eredményei, megfigyelései a tanórai kommunikáció során is használhatónak bizonyultak.

A második rész első fejezete felhívja a figyelmet arra a tényre, hogy a szóbeli kommunikációt jól körülhatárolható társalgási szabályok irányítják, melyek megszegése kommunikációs zavart okoz. Szó esik a társalgás olyan jelenségeiről, mint a megszóltási formák, a társalgás négy legfontosabb alapelve, a társalgási forduló és a fordulóváltás törvényszerűségei, illetve az ún. szomszédsági párok. Ez utóbbiak a tanári kommunikációnak is fontos részei azzal a különbséggel, hogy míg a hétköznapi kommunikációban ezek kételeműek, a tanári kommunikáció során háromeleműekkel találkozunk. A második fejezet emellett felsorolja a tanórai helyzet összes olyan további jellemzőjét és körülményét, amelyek az itt zajló kommunikációt sajátossá teszik. A fejezet tudatosítja a tanárjelöltekben azokat módokat, ahogyan a főbb didaktikai feladatokat – a kérdezést, az értékelést, az instrukciót és a magyarázatot – az oktatók kommunikációjukban megvalósítják. Szó esik a nem nyelvi kommunikáció eszközszerepéről is, hiszen a hétköznapi kommunikációban betöltött szerepénél is fontosabb a tanár számára a nonverbális eszközök didaktikai célú használata. A fejezet rámutat a kommunikációs eszközök kiemelt szerepére az oktatás folyamatán kívül zajló iskolai kommunikációban is, így a viselkedésszabályozás vagy az iskolai rituálék során.